Nézzétek meg a videót, mely képi eszközökkel mutatja meg, hogy nekünk szülőknek milyen nagy a felelősségünk.
MERT A GYEREKEK LÁTJÁK.... és bizony lemásolják a viselkedési mintákat.
A videó 2013-as, most 2017-et írunk, és a probléma örök. Mit szeretnénk megmutatni a gyerekeinknek, és mit szeretnénk tanítani.
Viselkedésmintáinkat már gyerekkorban a családunktól, környezetünktől tanuljuk el, melyek berögzülnek és adott helyzetben mintegy gombnyomásra előjönnek. Ezt nem irányíthatjuk addig, ameddig nem fókuszálunk magunkra, és tudatosan ezen nem kezdünk el dolgozni... feltéve hogy van vele munka. (Mert mondjuk virágcsokrot vinni anyák napján nem feltétlenül rossz minta. 😀)
A düh levezetésére sokan nagyon egyszerű módot választanak: gondolkodás nélkül ráripakodnak a másikra, nem törődve azzal, hogy a környezetében vajon ott van-e a gyereke, illetve akire ráripakodik, vajon tehet-e róla, hogy ő ideges lett. Könnyebb dühösnek lenni, mint megtalálni a frusztráció okát.
A legtöbb ember észre sem veszi, mikor viselkedik úgy, hogy az már ciki a gyerekének, feleségének, főnökének, stb. Egy-egy rossz beidegződésen nagyon kevesen hajlandóak változtatni, mert nagyon kevesen vannak azok, akik beismerik, hogy van egy rossz szokásuk, pl. dühükben ezt vagy azt csinálnak.
Kérem, nézzétek végig a videót, és tanuljatok belőle... a gyerekek ugyanis látják, követik, és lemásolják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése