írta: Bruszt Mária
Az egész életen át tartó
tanulás (más kifejezéssel az élethosszig tartó tanulás) gondolata már az
1970-es években megszületett, de igazán központi témává és fontos célkitűzéssé
csak az ezredforduló környékén vált. Akkor azonban már annyira hangsúlyos szerepet
szántak neki, hogy 1996-ot egyenesen a lifelong learning (LLL) évének
kiáltották ki Európában.
Az egész életen át tartó
tanulásnak az is fontos eleme, hogy önmagunk képzése (és így munkaerő-piaci
esélyeink javítása) nem csak az iskolapadokban és nem csak különböző
bizonyítványok megszerzésével lehetséges. Hasonlóan fontos a kevésbé szervezett
és szabályozott keretek között (non-formális formában) megszerzett tudás,
illetve a mindennapi élet és a munka során (informális formában) felcsipegetett
ismeretek is.
Rövid bevezetők után talán
már sejthető, hogy egyesületünk kiemelt figyelmet fordít a felnőttek képzésére.
Célunk, hogy a hozzánk
érkező felnőttek igazi közösségre, barátokra leljenek. Növekedjen
elhelyezkedési esélyük, megélhetésük, jólétük azáltal, hogy rendszeres
testmozgást, általunk kínált goju-ryu karatét gyakorolnak. Ennek hatására
energikusabbak, egészségesebbek, és mentálisan, fizikálisan erősebbek lesznek.
A goju-ryu karate mozgásanyaga igen speciális, melyet hagyományos keretek
között nem lehet elsajátítani, csak egyesületi, tanfolyami szinten. A goju-ryu
karate gyakorlása nem csak fizikai erőnlétet fejleszti, hanem elméleti képzés
is egyben. Egyelőre nincs beépítve az iskolai nevelésbe, és tradicionális japán
gyökerei miatt talán nem is lesz. Ennek ellenére saját tapasztalataink arra
ösztönöztek bennünket, hogy különös figyelmet szenteljünk a felnőtteknek, és
gondoskodjuk azokról a felnövekvő ifjúkról, akik nálunk válnak felnőtté.
Felnőttek világát is több
féle szempont szerint is csoportosíthatjuk.
Kor szerint:
- ·
ifjú felnőtt
(18-25)
- ·
érett felnőtt
(25-40)
- ·
középkorú évek
(40-60)
- ·
nyugdíjas évek
(60 év felett)
Ifjú felnőtt: A korszak egyik feladata a felnőtt
személyiség kialakítása, az önálló lét megkezdése, az egzisztencia
megteremtése, illetve megalapozása.
Érett felnőtt: A korszak során a fejlődés, a gyarapodás a
feladat. Szellemiekben, anyagi és egzisztenciális téren, munkában-karrierben,
és a családi életben – gyerekek születésében egyaránt.
Középkorú évek: Már sok mindent elértünk, már sok minden van
a hátunk mögött, és még hosszú időszak állhat előttünk. Míg korábban a
gyarapodáson, a változáson volt a hangsúly, ebben az időszakban fontossá válhat
az eddigiek megőrzése, tapasztalataink átadása.
Nyugdíjas évek: a primitív szemlélet által inaktívként
megbélyegzett időszak lehet a veszteségek, lehetetlenségek időszaka, vagy lehet
az életutunk koronája, összegzése is. Ez a
korszak lehet az összegzések, a bölcsesség, és a nyitottság, a türelem
időszaka, mint egy életút beteljesedése.
Cikkünk nem tér ki egy-egy
életkor hangsúlyosabb elemzésére, de a pár mondatban kiemelt korra jellemző
tulajdonságok alapján egyértelművé válhat, hogy különböző életkorú
személyeknek különböző igényeik lehetnek. Mi a goju-ryu karatét arra
használjuk fel már kisgyerekkortól kezdve, hogy egy kiválóan működő közösséget
építsünk, hogy a generációk megtanuljanak egymással együttműködni, és
megtanulják egymást tisztelni.
Az együttes munka
kiváló lehetőséget teremt, hogy egy felnőtt élettapasztalatán, előző ismeretein
keresztül segítse a gyermek, vagy fiatal munkáját. Legyen az egy felkészülés az
övvizsgára, versenyre, egy új technika elsajátítása, vagy egy táborban közösen
végrehajtott feladat. Vajon tanulhat-e a felnőtt a fiatalabb generációtól?
Ez bizony csak költői kérdés lehet. A fiatalok életigenlése, érdeklődése,
hajthatatlan kíváncsisága arra ösztönzi a napi gondokban elmerülő felnőttet,
hogy ezt a fiatal életritmust felvegye. Jókedvvel, derűvel szemlélje az életet.
Bármilyen nehézsége is támad az életben, arra a kis időre, sőt annál tovább más
szemmel szemlélje a világot. Egy ifjú az ügyességével, bátorságáéval igen is
erőt tud adni az idősebb generációnak, és a karate tanulása folyamatosan éberen
tartja az agyi-idegi-izom munkát. Nem lankad semelyik területen, így a
hétköznapi élet csak is jobb lehet. Cikkünk nem fog kitérni olyan egészségügyi
problémák kezelésére, mint diszlexia, cukorbetegség, elhízás, asztma, magas
vérnyomás, egyensúly problémák, stress, depresszió, stb. amelyekre jótékony
hatással van a karate. Kifejezetten a felnőttség motiválta egyesületi életet
próbáljuk egy kicsit körbejárni.
Felnőttként a karate
(esetünkben a goju-ryu karate) tanulása ugyanolyan kihívást jelent,
mint bármi más elsajátítása. A fizikai terhelésen kívül, az újfajta mozgásvilág
és keleti kultúra filozófiájának a megértése egy komplex tanulási folyamatot
idéz elő gyerekben, felnőttben egyaránt. A felnőttnek ugyanúgy szüksége van az
értelmes munkára, ahogy egy gyermeket sem lehet motiválni az iskolában
értelmetlen feladatok elvégzésére. Személy szerint én gyakran emlegetem a
nyelvtanulás és a karate technikák tanulása közti azonosságot. Az egyik a
nyelvi képességet, a másik a testi (és még sok más J) képességet fejleszti. A tanulás folyamata
hasonló. Alap dolgok nélkül nem tudunk várat építeni.
Nem lehet egyből
feketeöves szinten edzeni. Valóban be kell járni az övfokozatokat, az azokkal
járó élményeket meg kell tapasztalni, hogy érett feketeövessé váljon az illető.
Bizony sikerek és kudarcokkal teli ez az időszak, de maga az ÚT
megfizethetetlen. Hiszen sosincs vége, ahogy az életnek sem. Amíg az ÚTon járunk,
egészen biztosan jó úton járunk. Igen lesznek csalódások, ahogy az Életben is
előfordulnak. A jó dojoban bizony meg kell, hogy tapasztaljuk mindegyiket. Nem
vagyunk mindig sikeresek, néha el kell bukjunk, hogy felemelkedjünk.
Ennek a katarzisnak pedig olyan élménynek kell lennie, amelyet
máshol nem biztos, hogy átélhetünk. A karate dojok világában ez is egy fontos
lecke. Éld meg a mélységeket, tapasztald meg a sikereket. Fordulj befelé, magad
felé. Vizsgáld meg magad, ismerd meg a képességeid, lehetőségeid határait,
feszegesd azt, és fejlődj. Ha ezt megteszed, egészen biztosan sokkal
jobban fogod magad érezni. Elkerülhetetlen az önismeret, akkor is, ha
nem ezért jött valaki. A keleti harcművészetek nem engedik, hogy EGO-tól
mámorosan, öntelten éld a mindennapjaidat, és a felnőttek egy része egészen
biztosan egy idő után rájön saját sebezhetőségére, és veszteségeire. A keletei
harcművészetek mindegyikére jellemző az élet, a másik ember tisztelete,
becsülete. Elkerülhetetlen, hogy ezt az oldalt is megvizsgáljuk, ha egy
edzőterembe belépünk. Az övfokozatok elérése egy idő után már jelentőségét
veszíti, mert egy felnőtt nagyon is tudja, miért jön be nap, mint nap edzeni.
Tapasztalatai alapján már régen rájött, hogy vannak jobb és kevésbé jó napjai,
hogy képességeinek a határa hol van, és az merre fejleszthető. Ha nem tudja J, vagy nem hiszi, senseie (karate tanár),
edzője segít neki. Olyan szoros
barátság alakul ki ez által, amely elkíséri mindenhova. Krízis helyzetben,
aki harcművészetet tanul, soha nem adja fel a fontos dolgokat, de gond
nélkül elengedi azokat, amelyek már nem használnak neki. Nem hagyja el a
dojoját, mert tudja, ott vannak a barátai, akikre minden körülmények között
számíthat. Szükség esetén visszaad abból, amit kapott. Munkájával,
tudásával, tapasztalatával segíti dojoját, mesterét. Nem egyszer tapasztaltam
meg, hogy aki tanulási nehézséggel állt szemben az iskolában, vagy akár
nyelvtanulásnál, önzetlenül áldoztak idejükből a karatékák egymásnak csak
azért, hogy a másiknak jobb legyen. Segítettek költözéskor, halál, vagy
betegség esetén is, stb.
Hogy mi lehet még, ami itt
megtanulható a karate technikákon kívül? Nem más, mint a célkitűzés.
Apró, kicsi célok kerülnek napi rendre. Sokszor éppen csak az, hogy ma már
többször ne találjanak el. J A célkitűzés folyamatát ritkán tanítják, ha tanítják, speciálisan a
munkára vonatkozóan teszik azt, pedig az életben ugyanolyan kihívások várnak
bennünket.
Mindennapi életünkhöz
kapcsolódóan olyan képességek fejlődnek, amelyeket addig nem sikerült
elsajátítani, így elmondhatjuk, hogy a karate sokoldalú képzést nyújt nekünk.
És ha az UTat élvezzük, életünk egészen biztosan sokkal, de sokkal jobb irányba
fordul. A stressz kevésbé szennyezi életünket, és kiegyensúlyozottabbakká
válunk. És innentől kezdve mindegy is, hogy felnőtt, vagy gyermek az illető.
Csíkszenhihályi Mihály az
általunk vélt UTat fogalmazta meg a flow-val (áramlat), melyben a boldogság
érzésére utal, miközben szeretett tevékenységünket végezzük. „Hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok
tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeinktől. Döntő
azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s hogy hogyan használjuk ki őket.
A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben
kiteljesedhetünk. A lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat, és előbbre
vigyük a társadalmat, az emberiséget.”
Egyesületünk célja sem
más, mint ehhez hozzásegíteni a hozzánk érkező vagy felnövekvő felnőttjeinket, fiataljainkat.
Források:
- Csíkszentmihályi Mihály: Flow
- Wikipédia
- szakkepesites.hu
- pszichokonzult.hu
- meglévő tanulmányok
