Néhány gondolat a szombati versenyről. Egyesületünk alakulásakor nem terveztük a növekedést. A tét akkor az volt, hogy folytatjuk-e a karatét, vagy abbahagyjuk. Az évek folyamán a karate szeretete életben tartotta az egyesületet, és szép lassan, konkrétan segítség és támogatás nélkül teltek el az első évek. Aztán megmaradtunk, gyökeret eresztettünk, a támogatások is szép lassan beindultak, és egyesületünk szépen fejlődik.
Az évek folyamán már sok-sok gyerek és felnőtt is megfordult az egyesületben. Volt, aki maradt, volt, aki elment. Így van ez rendjén. A kezdeti pár fős versenyzői csapat is már növekszik. A versenyzést is van, aki abbahagyta, van, aki még most is versenyez.
Mi tart valakit itt, és mi az ami eltántorít?
Nos, ezt mi magunk se tudjuk. A sportszakma úgy hívja sportágelhagyók. Én jobb szeretem úgy hívni ezeket a gyerekeket, felnőtteket, útkeresők. Egy darabig érdekes volt karatézni, majd bármilyen csalódás hatására már nem az. Egyszerű dolgok ezek.
A karate nem könnyű.
Önmagában is rettentően fejleszt, és nehéz. Teljesen mindegy, hogy az illető hány éves, de aki versenyzésre adja a fejét egy másik dimenzióba lép. Emelt óraszámban kell edzésre járnia, ha eredményeket akar. Meg kell szoknia, hogy itt semmire se megy nagyképűséggel. Egy apró hiba, és már a másik nyer. A szabálykönyv és a bírók is szigorúak. De hát ettől karate a karate. A küzdelemben pár tized, századmásodperc és a reakcióidő dönt, ha minden más stimmel két ellenfél között. Ha mentálisan valaki nem felkészült, könnyű elbukni.
Mégis miért vannak ennyien ebben a sportágban? Lehet, sose tudjuk meg a választ. Amit tudunk, az az egymás iránt érzett tisztelet egy jó csata után. A baráti öklözések, és ölelések. A végén mindegy ki nyer, mi ott voltunk, és megtettük a dolgunkat... na ezekért érdemes.
A bajnokok köztünk járnak
Ugyanolyan gyerekek, mint a többiek. Csak épp hétközben akár 4-5 edzést is felvállalnak, ha szükséges, mindezt a tanulás mellett, és nem annak a rovására. Általában a karatézó gyerekek jól tanulnak. Kénytelenek, mert adott idő áll rendelkezésre, a többi idő már az edzésé. Hétvégén nem a gyerekzsúr, vagy a családi kirándulás/ wellness hétvége köré szervezi a család az életét, hanem a kis versenyző időbeosztása az első. Ez áldozatot kíván kicsitől, nagytól, szülőtől egyaránt. És a kimenetel sosem biztos. Egy biztos, hogy ott akarsz-e lenni a bajnokok között, vagy a TV előtt akarsz ülni kezedben a pattogatott kukoricával és nézni, ahogy a sztárok egy-egy nagyobb felkészülés után mozivászonra viszik a harcművészetet? Ugyanis nem mindegy. Ha csinálod, ismered az utat, ami odavezet, hogy jó legyél, ha nézed, akkor fogalmad sincs róla...
A szülők egy-egy versenyen mindig megijednek. Meg szeretnék védeni a gyereküket, mert azt látják, hogy fent a shiain mekkora idegtépő munka folyik, és karate esetében ez néha valódi harcot is jelent. Nehéz. Engedni kell a gyereket, mert ezt akarja csinálni, de ki a fene akarja szétveretni a gyerekét, vagy kitenni őt valami kudarcélménynek? Én se szeretném. Mégis ennyi év távlatából tudom, hogy akkor tudunk önmagunkon, a határainkon átlépni, ha legalább megpróbáljuk. Ha meg se próbáljuk, marad a biztonságos élet, mely unalmas, tele feladatokkal, korlátokkal, elvárásokkal és elfelejtünk a mában ÉLNI. A versenyzés egy nagy kaland, mert el is bukhatunk. De hogy igazi bajnokok vagyunk-e az attól függ, fel tudunk-e állni, tudunk-e tanulni a bukásokból. Győzelemből nehéz konzekvenciát levonni. A győzelem arra való, hogy kiélvezzük a munkánk gyümölcsét, de sose felejtsük el, hamarosan jön a következő megmérettetés.
És hogy Te szülő, hogy csináld ezt végig? Nem tudom. Azt tudom, hogy a gyereknek mire van szüksége. Támogató szeretetre. Ha elmorzsol egy könnycseppet, hagyd, hogy megtegye, ha mérges, hagyd, hogy mérges legyen, ha boldog, hagyd, hogy boldog legyen. Ez az ő harca, neki kell megvívnia, és bármire képes, ha hiszel benne, és hagyod. Ha kudarc éri, segíteni fogunk a feldolgozásban, de ne vedd el a kedvét, és semmiképp ne akard őt megvédeni, hogy ott legyen a bajnokok között, és bajnokká váljon. De ne is rakd a vállára a tehetsége terhét és ne várd el tőle, hogy mindig aranyérmet hozzon, hagyd, hogy néha megbotoljon. Szüksége van rá, hogy egészséges felnőtté váljon.
Talán még sok mindent tudnék írni...
Lássuk milyen eredmények születtek a 2017-es tavaszi idény első versenyén, mely nem volt a legkönnyebb, de hatalmas élménnyel párosult. Nagyon büszkék vagyunk a KAKUSEI bajnokaira!
- *Andris Márk - kata II. hely
- *Badics Bence - kata III. hely
- *Bender Ádám - kumite III.hely
- *Bene Katalin - kata Iv. hely
- *Czomba Balázs - kumite III. hely
- *Debreczeni Gergely - kata II. hely
- *Fodor Zétény - kata III. hely, kumite IV. hely
- *Polgár János - kata III. hely, kumite IV. hely
És hogy milyen a hangulat a verseny végén? Mi mindig győzünk, mert végigcsináltuk! Egy csapat vagyunk, mert együtt vagyunk jók!
