Egyesületünk a következők szerint kapcsolódik a Japan Karate Federation-hoz:
Láthatjuk, hogy szervezetünk közvetlen kapcsolatot ápol a japán szervezettel, így teljesen normális, hogy a lehető legmagasabb szintű szemináriumokon tanuljon a vezetőnk. Az más más kérdés, hogy fejlődését mennyire támogatja a hazai sportélet. Ettől függetlenül, amikor csak tehetjük részt veszünk ilyen és ehhez hasonló szemináriumokon.
Viszontagságos úton jutottam ki. (Marcsi sensei.) Csütörtökön a leszálló köd miatt nem lehetett kimenni a reptérre, annyi baleset volt, így a 30 perces út 3 órásra sikeredett. Utána repülőjegy átírás, stb. De délután 17.00-kor már a szálláson voltam, igaz reggel 7.00-kor indultam.
A szeminárium a már megszokottak szerint zajlott. Stílusunkra jellemző kihon (bázis gyakorlatok), katák átvétele volt első sorban, egy kis ízelítőt adva a kumitéből (küzdelem). Az edzések 2 csoportban zajlottak, mert olyan sokan vettek részt Európából e neves eseményen. De igazából kijelenthetjük, hogy a világ sok tájáról. Csak néhány név: Vassie Naidoo Los Angelesből (USA), Paul Colemann Oxfrd (Anglia, Paul Penasse (Belgium), Fero Kretovic (Szlovákia) ... sorolhatnám. Általában csapattal érkeztek a mesterek. Mi ketten mentünk Magyarországról a magyar vezetővel, Gila Pál shihánnal.
 |
| Fujiwara shihan, Marcsi sensei |
A szeminárium ismét sokat adott. Szükséges szakmailag továbbképezni magunkat, fejlődni, és mint mindig ezúttal is azt a bizonyos konfortzónát átlépni. Fujiwara shihan a Seiwakai International vezetője ismét bebizonyította, hogy szerves része a karaténak az erőnlét is, a technikák pontosítása, és az alázat a választott stílus iránt. Az a mérhetetlen tudás, amit próbál átadni, figyelemre méltó, nagyon örülök, hogy ilyenben van és remélem, még lesz is részem. Óriási élmény ilyen nagy tudású mestertől tanulni mindig. A karate összetett, sok év gyakorlása után is tanulásra éhesnek kell lenni, mert a megértett dolog még nem tudás, utána alázattal ismételve kell újra és újra csinálni, hogy egyszer csak készség legyen belőle. A tanulásnak soha nincs vége, mert mindig más megvilágításból is újra és újraértelmezi azt a tanuló. Rengeteget tanultam, és minden percét élveztem a kint tartózkodásomnak.
Szombaton közös vacsora szokott lenni, amit már nem szívesen hagynék ki. Egy asztalnál ültem az orosz vezetővel, Vasily Zyukalinnal és tanítványával a kassai szlovák karatékákkal, és az USÁ-ból érkező Mattel. 3 nyelv kavarodásával beszélgettünk. Angol volt a fő irány, de a szlovák Péter gyakorolta a magyar nyelvet, mivel felesége magyar. Tanítványa Dani, viszont szinte semmit nem tudott magyarul, de nagyon jól beszélt angolul. Úgyhogy nagy élmény volt ez a szombati vacsora is.
Lipinski shihan az európai főinstruktotor most vehette át a 8. dan diplomáját és egy gyönyörű szőttest kapott mesterétől Fujiwara shihantól. Érdekes volt látni, ahogy a két mester mennyire tiszteli egymást, ahogy a különböző országokból érkező mesterek mind felállva tapsolták meg és rótták le tiszteletüket Lipinski shihan előtt. Nem formalitás volt ez, hanem mélységes elismerés. Jó látni ilyesmit. Az együtt eltöltött idő igazi barátokká kovácsolta ezeket az embereket, akárhnnan is érkeztek, és én örülök, hogy ezt megtapasztalhattam. A szavak nem adják vissza azt, amit ott láttam, és éreztem. Ez az a giri, amit olyan nehezen értenek meg a tanítványok, de van és létezik, és örülök, hogy részese lehettem ennek.
