KIAI - harci kiáltás

A KIAI jelentését is átszövi a keleti gondolkodás minden formája.

a KI (気 ) - azt a belső erőt, energiát, összpontosító képességet jelenti, amely az embert az akadályok leküzdésére képessé teszi. (Kínai megfelelője a chi)

Ugyanezt az életenergiát használja a japán eredetű energiagyógyászat a REIKI is.

az AI (合) - jelentése egységesíteni


Így összeolvasva egy igen erős jelentéssel bír, egy olyan helyzetet, tudatállapotot, mikor is  a használója összpontosítja, egységesíti a belső erőit, energiáit, mindezt egy hang kíséretében. Ez a hang nem egy egyszerű kiáltás, hanem mélyen, legbelülről érkező "üvöltés". Nem öncélú ordibálás, hanem egy éles kiáltása a léleknek, melyben kifejezésre kerül ez a belső energia. A test ilyenkor megfeszül, összpontosít egy pontra, és energiája oda áramlik. Ne úgy képzeljük el, mint amikor locsoljuk a muskátlit, nem egy gyenge célratartás ez, hanem egy erőteljes fókusz, mikor mindenünkkel erre a bizonyos pontra fókuszálunk, minden erőnk, energiánk ide összpontosul. Egy olyan technika, mikor a légzésedet olyan szintre hozod fel, amikor kipréseled magadból, és megfeszíted a testedet, hogy egy mélyről jövő hang távozik a torkodból.

Más megfogalmazással: Harci kiáltás. A kiai gyomorból feltörő, rövid éles hang, melyet erőösszpontosításkor, a technika becsapódásának pillanatában, az izomfeszítésekkel egy időben a levegő kiáramlásakor hallatunk. A kellő időben végrehajtott harci kiáltás meglepi, sokkolja az ellenfelet. (Itt nyugodtan gondolhatunk hagyományos értelemben vett csatakiáltásra, és érteni is fogjuk.)

Több mester is hangsúlyozza, hogy ez egy természetes folyamat, légzéstechnika. Ha harcművészettel foglalkozol, ezt a technikát már az egészen kicsiktől oktatják. Nem kell túlmisztifikálni, hanem hagyni, hogy az ősi ösztön mentén kiszabaduljon az egyénből a KIAI.

Nyugati és keleti orvoslás is ismeri, milyen felszabadító ereje van a kiáltásnak. Stresszoldásnak sem utolsó, hátha még azt szánt szándékkal használjuk, letisztult, éber állapotban egy harc során. Naná hogy az ellenfelünk megretten, vagy lesokkolódik tőle, tehát HASZNÁJUK!

Egyik kedvenc eszközünk a koordinációs létra

Karatéban a gyorsaság, robbanékonyság nagyon fontos képesség, melyet folyamatosan igyekszünk fejleszteni különböző eszközökkel, gyakorlatokkal.

Egyik kedvenc eszközünk a koordinációs létra, vagy agility létra (néha ügyességi létrának is neveznek).

Rendkívül sokoldalúan lehet vele fejleszteni. Előbb lassan tanulják a gyerekek a pontos kivitelezést, de akinek már jól megy, ott a gyakorlatok minél gyorsabb megoldására helyezzük a hangsúlyt. Nyilván akkor lehet gyorsítani, ha már jó a gyakorlat. A gyerekek néha türelmetlenek, és úgy akarják azzal a sebességgel csinálni, mint ügyesebb vagy idősebb társaik. Mindez persze nagyon jó, hiszen az eszköz kiváltotta a hozzá fűzött reményeket, egy újabb olyan kihívás elé állította a karatékákat, amiben ügyesedni lehet. Ezekben az esetekben azonban muszáj törekednünk a türelemre, mert előbbre való a helyes gyakorlat, és azután a gyorsaság. Fordítva nem működik. Hiszen csak azért mert valamit gyorsan csinálunk, az nem biztos, hogy jó is. Ezt szép lassan mindenki meg is tanulja, hiszen folyamatosan javítjuk a gyerekeket, de előszeretettel használjuk a felnőttek edzésén is, ha arról van szó.

Elsősorban láb munkát tudunk fejleszteni vele, de kellő kreativitás után még sok gyakorlat rejlik benne a test egyéb területeire, és nem utolsó sorban kiválóan hat az agyi működésre is. A létra ugyanis arra ösztönzi az idegrendszert, hogy a begyűjtött információk alapján gyorsabb mozgásra késztessen minél több izomcsoportot. A végeredmény pedig: gyorsaság, precizitás, agilitás.

Volt már Neked CSALÓDÁSOD?

A jéghegy és más gondolatok

Úgy látszik, ez folyamatos téma lesz itt az egyesületben, konkrétan nálam személy szerint. Talán öregszem, és van időm megrágni a dolgokat. De volt már Neked CSALÓDÁSOD?

Nekem volt. Nem is egyszer. Igazából minden kudarc, minden csalódás értünk van. Ezt nehéz elhinni. Mikor én kerültem olyan helyzetbe, akkor én is azt gondoltam, hogy marha jó ezt így kijelenteni, de cseréljen már valaki elem ebben a szituban. És igen, senki nem cserélt, és igen, fájdalmasan konstatáltam, hogy ez az én problémám. Persze szerencsés is vagyok, mert vannak barátaim. Persze ez nem azt jelenti, hogy a nyakukba kell mindent zúdítani, hanem azt, hogy Hála Istennek! legalább meghalgatnak. De térjünk vissza, van egy tényleg nagy csalódás... az ember azt se tudja, mit csináljon. De tényleg. Annyira rossz, hogy a segítő mondatok is üresen konganak a térben értelmetlenül. Csak a csalódás és az én viszonyom van élesen, semmi más. Aztán ott vannak a hétköznapi események, fel kell kelni, ezt-azt kell csinálni, tovább megy az élet, az ember pedig azt sem tudja, hogy fogja megélni a következő pillanatot, mert egy világ omlott össze benne. Csalódott. És mindegy is, hogy emberben, helyzetben, vagy mi a fenbében, de piszkosul fáj. Aztán elemez az ember éjjel-nappal, mit hogy kellett volna csinálni, stb., stb. Közben persze az eneria fogy... de az ember már addig gondolkodik, hogy szinte beleőrül. És szép lassan kezd az egész elcsendesedni, elfogadjuk a szitut, hogy most nem éppen a legjobb. 

Nekem mindig a következő kérdések segítettek: 

1. Én tehetek-e róla? Ha igen, mit tehetek, hogy rendeződjön a dolog. 
2. Ha nem? Miben befolyásolja az életemet? 
3. Számít ez 5 év múlva?
4. Ha igen, azonnal meg kell oldani... nem pedig itt rinyálni (!) Mindig ezt gondoltam. Persze mindig meg is gyászoltam azt a szitut, ami idáig elvezetett.
5. Ha nem befolyásol semmit, akkor mi a fenének rágom magam? Vannak kevésbé jó helyzetek, de semmit se befpolyásol, tehát el kellne engedni az adott dolgot és továbblépni. Minden más fölösleges.
6. Ha viszont meg kell oldani, akkor nincs mese, meg kell keresni a megoldást! Nem várhatom el senkitől, hogy helyettem oldjon meg bármit is! 
7. És szép lassan kirajzolódik egy terv, amelyen csak végig kell menni, és ott a fény az alagút végén!!!!

És ez nem egyszer esik meg az emberrel, hanem számtalanszor. És vannak emberek, helyzetek, stb. amik egy ideig fontosak voltak, de eljön az idő, amikor már más másképpen fontos. Egy egészen biztos: önmagunkkal kell szembenézni nap, mint nap. A becsület, a tisztesség, a lojalitás, stb. olyan drága kincs, amit nem lehet eladni soha semmikor!

Ezt tanítjuk itt az egyesületben, ez az ami minket éltet. Mert a karate egy kiváló eszköz, hogy magunkba tekintsünk, ha kell csalódjuk, de azért hogy újra felállhassunk. Hogy milyen utat kell érte bejárni egyénenként eltérő. De a sikert nem adják ingyen, ilyen vagy olyan áldozatot kell hozni, és nehéz helyzetekben a saját hitünk, akaratunk, elszántságunk kell hogy továbbvigyen. Ha kell, mindent előlről kell kezdeni, vagy újra megtanulni, de feladni soha (!)

És ha elfogadjuk, hogy elbukhatunk, akkor nagy a valószínűsége, hogy egy kis szorgalommal bizony a jéghegy csúcsára is eljutunk. És ott fent, lehet, hogy lesznek irigyeink, de senki nem tudja, milyen küzdelmek vezettek oda, melyet mindenkinek magának kell megjárnia. Hát ezért nem tudjuk értékelni a problémákat! Mert nem tudjuk, hogy hogyan fogja a mi javunkat szolgálni! 

Sokat beszélgettem erről a barátommal. Van, akinek egy probléma csalódást okoz, és elmenekül, elhagyja a számára kellemetlen dolgot. Sajnos, aki menekül, soha nem foja megízlelni a győzelem édes ízét. Új helyen, új szituációkat kap, akár még nagyobb csalódást is. Ha az adott leckét valaki nem tanulta meg, addig és addig kap újra és újra leckéket, amíg meg nem tanulja, amit az Élet tanítani akar. Nem mi döntünk! Mi arról döntünk, mire hogyan reagálunk, milyen válaszokat adunk az adott problémákra, helyzetekre. Ha nem változunk és nem tanuljuk meg, akkor mit akarunk? 

Einstein azt mondta:

"Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodással, mint amivel csináltuk őket."

Ez elgondolkodtató, nemde? Emlékszem, versenyen sokszor kiabáltam be a gyerekeknek, hogy "most valami mással kellene próbálkozni" Nem véletlenül! Mert ha addig nem jött össze a győzelem, akkor az ellenfél kiismert, tehát a rutinból ki kell ugrasztani a versenyzőt, hogy mást vegyen elő a repertoárból. Persze nem mindig sikerül, de meg se próbálni igazán vétek! És a versenyzésnél is néha egy vereség téríti magához a versenyzőt, bármennyire is kellemetlen a dolog. Persze láttam már olyat is, hogy a fenti bekiabálásom után eszébe jutott, mit gyakoroltunk legutóbb a versenyfelkészítő edzésen, és mit ad Isten? sikerült alkalmazni, ráadásul jól! Na hát ilyenkor nagy az öröm. De hogy vereség után mit tud az ember kezdeni a szituval, hogy egy csalódás jó lecke lesz-e, csak akkor derül ki, ha onnan talpra áll az illető. Mert hiteveszett egyénnel nem lehet együtt dolgozni.

Szóval a csalódás akkor is értünk van, ha ezt nem ismerjük fel. Mindig. Egyesületünkben igyekszünk olyan szituációkat teremteni, hogy ebből is, abból is jusson mindenkinek, és stabilan, megszenvedve a saját kudarcokat, de felismerjék a gyerekek, felnőttek a bennük lévő értékeket. Mert ha tudjuk, hogy értékesek vagyunk, akkor nem veszhet el a Hit, lehet bármilyen nehéz egy helyzet, de tudjuk, hogy az alagút végén mindig felsejlik a fény, mert tudjuk, hogy elérjük azt!

Kúszás-mászás, egyensúly, koordináció

A címben szereplő gyakorlatról szeretnék pár szót írni. Létfontosságú egy karatéka életében az egyensúly és koordináció fejlesztése. Ezt már a hozzánk kerülő óvodásoknál is elkezdjük. Szinte a kedvenc gyakorlata a kicsiknek a katona kúszás, de a haladó karatékák edzéstervezésénél is elő-elő bukkannak a különböző mászások, kúszások.

 

Ez a mozgásforma kiemelkedő szerepet játszik az idegrendszer, az érzékszervek, az egyensúly, és a mozgáskoordináció fejlődésében, illetve későbbiekben megtartásában is.A kúszás-mászás hatására összehangoltabbak a testi és idegrendszeri kapcsolatok, a test adja az eszközrendszert a gondolkodási folyamatokhoz. Oda-vissza hat, így nagy haszonnal alkalmazzuk az edzéseken. A teljes test részt vesz a mozgásban. Kitűnő gyakorlat. Nagyon szeretjük. A négy végtag összehangolt munkájára van szükség, így elkerülhetetlen a sokat emlegetett jobb és bal agyfélteke munkája. A szem segít, hogy az egyensúlyból ne billenjünk ki, fejlesztve a koncentrációképességet is. Egyszerre kell mozogni, és ennek hatására máshol kell stabilitást létrehozni. Tökéletes kombináció a fejlesztésre.

Kép: tamop412a.ttk.pte.hu

A kúszással-mászással nem csak a koordináció, az egyensúly, hanem a térérzék is fejlődik. A különböző szerek használata (padló, tornapad, rúd, kötél, bordásfal, zsámoly, illetve különböző akadályok alatt, feletti mozgás, stb.) színesítik a feladatot, és azok egész tárháza áll a rendelkezésünkre. Kiválóan alkalmas a különböző kúszások-mászások a hátizomzat felső szakaszának az erősítésére, és mivel bekapcsolódik a teljes test, annak teljes átmozgatására.

És szerethetjük, vagy nem szerethetjük ezeket a jellegű gyakorlatokat, de alkalmazásukkal ügyesedünk, fejlesszük magunkat minden téren, így előszeretettel alkalmazzuk is!

GIRI

Egy öreg mester gondolatai a japán küzdőművészetről, és rólunk, fiatalokról.

A Japán küzdomuvészetekben egy ún. Giri fogalom létezik, amely lojalitást, odaadást tartalmaz. Ez a gondolat messzemenően egyetértésre és megértésre talált Japánban, nem úgy, mint más országokban (népeknél) , például Magyarországon. Okinawán, a Karate-do születése helyén , a Dojo általában a Sensei házában van, mert a szigeten igencsak kevés edzőterem volt. Szóval az edzések többsége a házban vagy az udvaron volt megtartva. A gyakorlók csoportja igen kicsi volt, és ők is csak a Sensei által kiválasztott emberekből toborzódtak. A Sensei-nek az volt a célja, hogy minimálisan egy, de ha lehet több olyan tanítványt neveljen, akik majd tovább viszik az ő tanítását, ezért a Sensei, aki egész életét a karate tökéletesítésének szentelte, kiválaszt egy vagy több olyan tanítványt, akinek (akiknek) majd az ő karate tudását átadja. A tanítvány viszonzásul a mesterével marad, megadja a tiszteletet neki, lojális vele, és igyekszik támogatni őt, és valamit vissza is adni az iskolának. Ez egy kétoldalú kapcsolat, amelyben a tanár megmutatott a tanítványának mindent, amit ő tudott. Viszonzásul a tanítvány segít a mesterének mindaddig, amíg ő nem veszi át az iskoláját. Ez az az út, amelyen a Karate-do haladni akar, ez egy apa és fia, vagy apa és lánya kapcsolat. Az apa neveli a gyerekeit a Karate-do-ban, és ha beérnek, akkor vagy az apával maradnak, vagy ha el is mennek, mindig elismerik az apjukat, nem felejtik el, hogy honnan indultak, s ahogy lehetoségük van rá, vissza-visszatérnek hozzá. Magyarországon és más európai országokban is sok ember a Karate tanítását bevásárlásnak tekinti. Választanak valami árut, a pulthoz mennek és fizetnek érte: van 5 forintom, adjál érte karatét. Ezek az emberek nem értik meg, hogy bármelyik karate stílust elsajátítani egy életre szóló munka. Kérdezzenek csak meg olyan mestereket, mint Yamaguchi, Kanazava, Suzuki, stb., ezek a nagymesterek az egész életüket a karate tanulásának és tanításának szentelték. Ez vezet aztán késobb konfliktusokhoz a Karate-sport és a Karate-do muvészet között. Én a Kokusai Karate-do Sihankai alapítója vagyok. Ez olyan Karate szervezetek nemzetközi tömörülése, amelyek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megtartsák a hagyományos Karate-do értékeit és hagyományait. Minden alapító tag minimum 5 danos, és mindannyian legalább 20 éve tanulmányozzák a karatét és a lojalitást. Lojálisak maradtak a főinstruktorukhoz. A sportkarate győzelemre motiválja az embert, mások legyőzése kumitéban vagy katában. A Karate-do azt tanítja, hogy az ellenfél te magad vagy, és mindig azzal kell foglalkoznod, hogy saját magadat tedd jobbá, és nem mindenáron, a más kárára. A sportkaratéban a győzelem a lényeg, és ezért nem muszáj, hogy lojális maradj a mesterhez. Elmehetsz- s ha akarod- el is cserélheted az egyik stílust a másikért. Ha ebben a pillanatban nem győzöl a Sensei A-nál, elmehetsz a Sensei B-hez. Talán ő segít neked nyerni. A versenyeken észrevettem, hogy nemcsak a mestereket váltogatják a tanítványok, hanem a stílusokat is. Például áprilisban a versenyeken X stílus alatt versenyeznek, júniusban Y stílus alatt, ősszel pedig már a Z stílus matricái virítanak a Giken. Szóval ezek a tanítványok lehetnek mindenben jók, de mesterek semmiben. Semmi rossz nincs abban, ha más szisztémákból, avagy stílusokból tanulunk. Mindig is lojális voltam a Goju-kai-hoz és Gogen Yamaguchi-hoz ( 44 éven keresztül ) , de tanultam más stílusú karatékat is, és ha valamilyen más stílusú karate kumite technikái megtetszettek, beépítettem az edzésembe, de soha nem váltottam stílust. A versenyek csillagai jönnek, mennek. A Karate-do gyakorlói nincsenek korlátozva. Ők egész életükben edzenek, csiszolják az alapokat, a Katákat, a Kihon technikákat, a Kumitét, a Makiwara edzést, a meditációkat, önvédelmi technikákat, törést. A versenyek csillagai abbahagyják a versenyzést, ha 30 évesek. És aztán? Ha stílust váltanak, hogy folytatják a tanítást? Kitalálnak egy saját stílust? Az ember 3-5 évig gyakorol egy stílust, megkapja a fekete övet, s azt hiszi, hogy mindent tud. Pedig legalább 50 évet kellene edzeni ahhoz, hogy elérkezzen valaki az adott stílushoz. Igaz, hogy egy stílus fizikai aspektusait rövid idő alatt meg lehet tanulni, de sok év gyakorlás kell, hogy egy stílust kívülről is megismerjenek. Nem nagyon szeretek más stílusból jövő karatékát felvenni- mindig az érdekel, hogy miért hagyták ott az eloző mesterüket. Vajon engem mikor fognak elhagyni? Ha magas övfokozatuk volt a másik stílusban, most fel kell adniuk, elölről kell kezdeni mindent. El kell felejteni a régi technikákat, helyettük újakat kell megtanulniuk. Az ilyen embereknek kb. 1 évig kell velem edzeniük, míg vizsgára alkalmasnak tartom őket. Nehezebb őket egy újra megtanítani, mint kezdőket felkészíteni. Az átjelentkező fekete öveseket sokáig figyelem, amíg döntök, hogy felveszem-e őket. Sokukat elutasítottam már. Azokat próbálom kiválasztani, akik alapvetően jó emberek, és őszintén vágynak a Karate-do tanulására, és nemcsak a versenyek megnyerése a céljuk. Talán kezdetben hibáztak az iskola választásánál, talán túl korán választottak, s most új utakat keresnek. Lehet, hogy versenycentrikus iskolát választottak, s közben rájöttek, hogy a Karate több, mint a versenyek. Lehet az is, hogy az előző mesterük nem volt alkalmas a tanításra, esetleg kínozta őket testileg vagy pszichikailag.

Paul Starling

Eredeti cikk: A Magyar Budo 1998/4 számában olvasható

Edzünk-e sérülten? Mit kezdjünk a sérüléssel?

Aki rendszeresen edz, óhatatlanul előbb vagy utóbb találkozik ezzel a problémával, a sérüléssel, ne adja Isten betegséggel.

Mit lehet tenni? Mit nem kéne tenni? Kattog mindenkinek az agya. 

Betegség esetén

Először is, ha beteg vagy, lázas, vagy fertőző beteg, NE EDDZ!

Ha enyhe megfázással, enyhe lefolyású betegségben szenvedsz, akkor nyugodtan edzhetsz, de fogadd el, a teljesítőképességed most nem a csúcson van! Azért eddz, mert jól esik, ha az ágynyugalom esik jól, akkor már leterített a betegség, fogadd ezt el, és hagyj ki 1 vagy 2 edzést, pihend ki a betegséget.

Természetesen nem árt ebben az esetben orvoshoz fordulni! Lehet, hogy gyógyszeres kezelés is kell.

Sérülés esetén

Először is az edződ nem orvos, röntgen szemei sincsenek. Tessék elmenni orvoshoz!!! Persze, ha apró rándulás, vagy ficam van, (amiről Te is tudod, hogy az) akkor a sérült rész kímélése mellett nyugodtan lehet edzeni, mert legjobb orvosság a mozgás. De ez is időbe telik, mire a test elkezdi önmagát gyógyítani, segíteni kell neki, nem ártani. Persze van, amikor orvosi javallat ellenére is azt tanácsolom, hogy edz. Egyénenként változó, hogy kinek mi a jó. A sérült testrész körbeedzése ilyenkor megfelelő.

"Ha egy fájós térdet pihentetünk, akkor még kevesebb ízületi folyadék termelődik – ami az egész rendszer kenőanyaga – az amúgy is kiszáradástól fenyegetett ízületi szövetekben. Ráadásul az ízület körül lévő izomzat az egyetlen, ami tehermentesítheti a károsodott ízületet, ami a pihenés hatására egyre sorvad, ezzel még nagyobb tehernek kitéve a fájdalmas testrészt." -diabetika.info

DE!

Komolyabb sérülés esetén, mikor már ki is kell hagynod egy időre az edzést, a visszaállást is komolyan kell venni. Azért mert fáj a térded, hátad, vállad, stb. ettől még az edzőtermet nem kell kikerülnöd. Volt és gondolom, lesz is olyan tanítványom, hogy törött kézzel jön edzésre. Miért? Mert guggolni tud, lépéseket gyakorolni tud, a másik keze ép, azzal tud dolgozni, hát ezért. :) Átmozgató jelleggel, ki-, ki állva, nehezebb feladatokat kerülve, vagy egy-egy feladatot kihagyva edzhetsz a visszaállásnál. KÍMÉLETESEN. Fokozatosan hozzászoktatva a sérült területet a munkához. Az a terület egy kis időt kihagyott, tehát segíteni kell, hogy ugyanoda vissza tudjon térni, mint a sérülés előtt. Ha barom módjára (elnézést, de ez a legjobb kifejezés) állsz neki, és ugyanott akarod folytatni, mint sérüléskor, hát nagy az esélye, hogy újra lesérülsz, vagy rásérülsz, és még nagyobb bajokat okozol! El kell döntened, hogy fafejű kemény legénynek/leánynak akarsz látszani, vagy értelmes embernek. A Te döntésed, a Te életed, a Te tested. 

Egyébként ugyanez vonatkozik azokra, akik kihagytak pár hónapot. Nem tudsz azonnal ugyanott teljesíteni, mint azok, akik rendszeresen járnak! 1-2 hét kihagyás csak jót tesz, 3-4 hét kihagyásnál már elkezd a szervezet reagálni: nincs annyi izommunka, akkor nem is kell annyi izom, tehát elkezdi leépíteni. Mellesleg ha ugyanannyit eszel, mint előtte, még hízás is lesz belőle, de ez egy másik téma. Tehát 3-4 hét feletti kihagyás már trauma a testnek, az izomzatnak. Amit előtte felépítettél technikában, állóképességben, erőben, szép lassan el kezd leépülni. Az izmok lassan letapadnak, és jönnek az ilyen-olyan fájdalmak... lássuk be ez nem jó.

Javaslat:

Keresd meg a számodra megfelelő mozgást mindig! Még ha fekvőgipszed van, akkor is. De mozogj! Mi karatézunk, a tradicionális és versenykarate megadja nekünk azt a mozgásteret, hogy számodra is megtaláljuk, mi az a mozgás, ami neked is jó. Veled együtt, de nem nélküled! Neked is akarni kell mozogni. És lássuk be ez az egész nem csak a karate edzések esetében igaz...

A harcművészet sötét oldala, amiről senki sem beszél

Forrás:

Ezt a cikket először a karatebyjesse.com oldalon olvastam először... aztán felfedezték maguknak a magyar harcművészek is, és mint a futótűz terjedt el a facebookon. A cikket változtatás nélkül az akimag.blog.hu weboldalról másoltuk. 

A hibák, amiket leírnak ebben a cikkben figyelemre méltóak, és kérünk mindenkit, ha edzésen javítanak, azt ne vegye sértésnek... a sérüléseket szeretnénk elkerülni a hibajavítással, legyen az 8 vagy 68 éves.

-----------------------------------

 Gipszijakab mester mindössze 43 éves. Holnap már a második térműtétjére készítik elő…

Korábban persze a dolgok másképp alakultak. „Fiatalabb koromban a sérülések soha nem okoztak gondot. Majdnem minden nap voltam a dojo-ban és keményen edzettem. Bezzeg mostanában, a térdeim kikészítenek! Kezdem úgy hinni, hogy a karate nem valami egészséges…” 

Gipszijakab nincs egyedül ezzel.

A harcművészet sötét oldala

Gyakran találkozom térdproblémákkal küzdő karate oktatókkal, edzőkkel, nagymesterekkel, volt bajnokokkal és atlétákkal. Úgy tűnik, ez a karate és más küzdősportok illetve harcművészetek világának „sötét oldala”, és senki nem tudja, miért. Persze ennek is megvan az oka.

Éppúgy, ahogy egy hal sem foglalkozik a vízzel, amely körülveszi, a karatézók sem veszik figyelembe, hogy a térdproblémáik arra vezethetők vissza, hogy valamit megszokottan, hosszú ideje művelnek.

Mindazonáltal, a karate önmagában nem vezet térdproblémákhoz.

A rosszul gyakorolt karate viszont igen. (A rosszul gyakorolt aikido is! - a szerk.)

És ha „rossz karatét” művelsz hosszú időn át, akkor erre nem fogsz ráeszmélni. Egészen addig, amíg késő nem lesz.

Ez pontosan az, amiről Yukimitsu Hasegawa egyik interjújában beszélt: „Ha sok éven át pontatlanul gyakorolsz, igen jó leszel abban, hogy rosszul karatézol. A legtöbb ember észre sem veszi a különbséget. […] Magas szintet érhetsz el a pontatlan gyakorlás révén.

Tehát, tegyük fel a kérdést: Mennyit gyakorlod az állásokat?

Tisztába kell lenned azzal, hogy az első számú oka a térdsérüléseknek a karatéban a helytelenül felvett állásokban keresendő. (Az aikidóban ehhez hozzá jön a rosszul kivitelezett suwari waza is - a szerk.)

Figyeld csak meg az alábbi képeket: 

Helytelen zenkutsu dachi, shiko dachi, kiba dachi és neko-ashi dachi állások

Látod?

Ez az, amelyet „megbicsakló térd szindrómának” nevezek és ez felelős a karatéban (ill. más harcművészetek, vagy sportok esetében) elszenvedett térsérülések 99%-áért.

Most hasonlítsuk össze ezekkel:

Helyes zenkutsu dachi, shiko dachi, kiba dachi és neko-ashi dachi állások

Látod a különbséget? Ez mega-szuper-ultra-brutál módon fontos!

A „Megbicsakló Térd Szindróma” magyarázata

Leegyszerűsítem. A térded lényegében egy csukló típusú ízület, és két irányba tud működni: nyit és zár

• a megfelelő irányba (előre/hátra) nyit és zár…
• …és a rossz irányba (jobbra/balra/csavarva)

Tehát, mi történik akkor, ha pontatlanul veszel fel egy állást? (Vagy nincsenek a sarkaid összezárva suwari wazában?)

A térded arra kényszerül, hogy a rossz irányba hajoljon.

Megbicsaklik.

A térd megbicsaklását általában afféle biomechanikai együttállás okozza; azaz a csípő túlzó merevsége, mozdulatlansága, vagy a boka elégtelen rugalmassága, könnyedsége. Szintén okozhatja az, hogy egész testedben merev vagy, illetve nem nyújtasz eleget, vagy a térd ínszalagjainak gyengesége.

A térded lényegében meghajlik, amikor ráengeded a saját súlyodat, lazává válik. (Ez amolyan túlélési mechanizmusa a testednek - így enged ott, ahol engedni tud.)

Bár ez talán nem tűnik egy nagy problémának ma – de később, egy nap majd az lesz

Hiszen ha még fiatal és erős is vagy, néhány év edzés megbicsaklott térddel, óhatatlanul a térdízület mikrosérüléseinek megszaporodásához vezet, míg lemondhatsz a térdedről.

Hogyan lehet kiküszöbölni a „Megbicsakló Térd Szindrómát”?

Amikor az emberek fájdalmat tapasztalnak, általában orvoshoz mennek (jobb esetben - legyen eszed, ha fáj, el kell menni!), aki a fizikoterápiára, gyógytornászhoz, rossz esetben sebészhez küldi őket. A magyar egészségügyben ez több, mint fél év, az orvoshiány és a bürokrácia miatt.

10 esetből 9 alkalommal, a terapeuta „helyes gyakorlatok” címkével összeállít számukra egy anyagot, hogy azt gyakorolják, amelyben akár súlyemelés, expanderezés és/vagy az egyensúly megtartását elősegítő eszköz használata is szerepel. Ez remek. De nekünk a probléma gyökerére kell megoldást találnunk, nem elégedhetünk meg a tünetek kezelésével.

Ki kell javítanunk az állások felvételének módját!

A helytelen/helyes zenkutsu dachi, shiko dachi, kiba dachi és neko-ashi dach állások összehasonlítása. 

Hogyan?

Győződj meg arról, hogy a térded a bokád fölött van!

És:

• Álljon a térded mindig arra, amerre a lábfejed áll!
• Suwari wazában a sarkad mindig maradjon összezárva! 
• Sose körözz a térdeddel bemelegítéskor! 

Ez a legegyszerűbb megoldás arra, hogy anatómiailag is stabil, erőteljes és biztonságos állást vehess fel. Az ehhez megfelelő szóbeli utasítás az oktatóktól ez lenne: „A lábad mozgását kövesd a térdeddel.”

Ha a térded mindig „bebicsaklik”, bemozdul a lábadon belülre, bajban vagy. És ha már témánál vagyunk, arra kellene törekedni, hogy valamennyi ízület mozgása össze legyen hangolva – nem csak a térdeké és a lábaké.

Ez megadja annak lehetőségét, hogy az egész tested meg tudd csavarni, át tudd mozgatni, és ez hozzásegít ahhoz, hogy a technikákat erőteljesen, dinamikusan tudd végrehajtani, a sérülések kockázatának minimalizálásával.  Megkíméled magadat a későbbi fájdalmas évektől, vagy körülményes és drága sebészeti beavatkozásoktól.

És így a végén, egy kicsit okosabban is gyakorlunk.  (Nem csak „keményebben”.)

A karate, vagy bármely más, választott harcművészet, küzdősport, kiegyensúlyozottá, erősebbé és egészségesebbé tesz téged, ha jól csinálod. S így vég nélkül tudod művelni.

„A karate egy életen át tartó tanulás”

– Mabuni Kenwa (1889-1952)

Zanshin: tökéletes befejezés

Zanshin, mint a tökéletes befejezés

A karatéban van egy kifejezés, amit a mesterek szeretnek használni, de elméleti síkon már kellett vele találkoznunk. Akkor is, ha nem tudjuk, hogy van rá egy kifejezés. Ezt akkor érezzük, mikor teljesen elmerülünk a karate gyakorlásában, csak és kizárólag a feladattal foglalkozunk, azaz a jelenben vagyunk, a MOST-ban vagyunk. Ahogy végezzük a gyakorlatot, ebben az esetben akár a kata gyakorlását, amikor befejezzük, kell ebbe az állapotba kerülni. Ekkor az észlelés, érzékelés egy olyan tudatállapotába kerülünk, amikor épp befejeztük a gyakorlatot, és akár abban a pillanatban képesek vagyunk egy új gyakorlat elkezdésére. A gyakorlatot cselekvésnek is hívhatjuk. A tudatos, éber állapot csak akkor érhető el, ha nem a madárcsicsergésre, felhőkre, problémákra gondolunk a gyakorlás/cselekvés során, hanem csak és kizárólag arra, amit csinálunk. Minél fiatalabb az ember annál nehezebb ebben az állapotban lenni, de nem lehetetlen. Sőt egy idő után észrevétlenül kerülünk ebbe az állapotba. Amíg mással foglalkozunk, pl. mit szól a sensei, shihan - karate edzésen, addig ez az állapot nem érhető el. Csak akkor, amikor tudjuk, érezzük, hogy csak a feladat volt abban a pillanatban jelen, SEMMI MÁS. 

Egyébként ez az állapot teljesen független is lehet a karate edzéstől. Bármilyen cselekvésre igaz lehet. A ZAN jelentése: elhagyni, hátrahagyni. A SHIN jelentése: lelkiállapot, stb. Tehát ebben az összetételben hátrahagyott lelkiállapot. Az a pillanat, amikor a cselekvés után elvágjuk az előző pillanat emlékeinek a fonalát, hogy tudatunk azonnal az éber figyelem (gondolatoktól mentes) állapotba kerüljön. A tudat olyan csendjét jelenti a cselekvés után, mely lehetőséget teremt az újabb reakciókra is egyben. Teljesen éber állapotot.

A zanshin elvesztése, azaz, amikor kizökkenünk a jelenből (pl. harc közben), annak a cselekvésnek a tökéletlensége lesz. Ha harcról beszélünk, a harc elvesztése következik be. Addig, amíg koncentráltan csak a kumitére figyelünk, minden rendben van. Mihelyt előtérbe kerülnek más gondolatok: "úristen, mekkora!", ""most mit csináljak?" a zanshin is eltűnik, és a vereség csak akkor elkerülhető, ha az ellenfél is kizökken, vagy sokkal alacsonyabb tudati szinten van.

Ne keverjük össze a zanshint! Van olyan állapot, mikor megfeszülve várjuk a következő pillanatot. A zanshin nem erőlteti rá magát a gyakorlóra, a cselekvésre! A zanshin állapotába tudatosan kerülünk azáltal, hogy éberré tesszük magunkat mind a belső, mind a külső történések felé. Nem csak az számít, hogy a külső világunkban mi történik, annak is tudatában kell legyünk, hogy a saját bensőnkben mi megy végbe. Hiszen az ugyanúgy befolyásolja a cselekvéseinket. Tiszta, éber nyugalom, mely lehetővé teszi a spontán, tökéletes alkalmazkodást. A türelmetlenség, a vágy, az akarat feszültsége nem lehet zanshin, mert az megzavarja ezt a békés tudatállapotot, amely olyan szellemi magatartást is jelent, amely nem ragaszkodik semmihez, de kitart és mindig körültekintő marad. A cselekvésre összpontosít, annak befejezett állapotában van a jövőre készen (nem a jövőn agyalva!), éber állapotban. 

A zanshin tehát nem más, mint a tökéletes befejezése egy cselekedetnek, egy kegyelmi állapot, amelyben teljesen felkészültnek érezzük magunkat. A zanshin megtapasztalása, egy idő után a hétköznapi életünk részévé is válhat azáltal, hogy feladatainkat, cselekvéseinket el kezdjük magasabb tudati szinten végezni. Környezetünket érezni. Mikor elkalandozik a figyelmünk, egyértelműen a zanshin nincs jelen. A zanshin egy nagyon optimális állapot, mikor képesek vagyunk egyetemistaként csak az előadásra figyelni, miközben érzékeljük a környezetünket, mikor értekezleten nem csak ülünk, hanem éberen figyelünk, sőt aktívan részt veszünk, mikor elvégezzük a feladatunkat, mert tudjuk, hogy egy egész cég sorsa függ a mi jó, és tökéletes munkánktól. Ez elérhető! És kívánom mindenkinek, hogy legalább néha, de egyre gyakrabban tapasztalja meg! :) 

Bódhidharma élete és hatása a karatéra

Szerző:
Zupka Bianka (A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Tibeti szakirány)

 

Az én választásom egy olyan alakra esett, aki több országban is hatalmas hírnévre és elismerése tett szert. Emellett olyan dolgokat alkotott, melyek a mai napig érvényben vannak több területen is. Ő a 28. indiai és az első kínai pátriárka, Bódhidharma (480-557). S, hogy miért ő? Úgy gondolom, hogy karatékaként bele tudom vinni magamat ebbe a dolgozatba, azáltal, hogy tovább megyek az életénél és kitekintek a harcművészetekre gyakorolt hatására is.
Rengeteg forrást tanulmányoztam, hogy hitelesen tudjam elővezetni az életét és cselekedeteit. Sokakban volt ellentmondás, sőt voltak olyan írások is melyek megkérdőjelezték, hogy egyáltalán létezett- e valaha. Emellett rengeteg néven emlegették. Többek között Bódaidaruma, Bódiatara, Bódhitara, Damo, Daruma. Én mégis megmaradnék a legközismertebb Bódhidharma névnél.

magyarul	Bódhidharma
szankszrit:	बोधिधर्म
hagyományos kínai:	菩提達摩
egyszerűsített kínai:	菩提达摩
pinjin:	Pútídámó
Wade–Giles:	P'u-t'i-ta-mo
japán:	達磨, Daruma
koreai:	보리달마, Boridalma
vietnami:	Bồ-đề-đạt-ma

            Kezdjük rögtön az elején. Egyes források úgy említik, mint egy király harmadik fia, mások szerint harcos családból származott. Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy indiai származású volt és volt két testvére, akik teljesen más szellemi szinten voltak, mint ő. Egy legenda úgy tartja, hogy egy drágakőkövet véleményeztek mindhárman egy Mester előtt, miszerint van-e annál nagyobb kincs? A testvérei mindketten úgy vélték, hogy nincs, de Bódhidharma azt, mondta, hogy az a drágakő értéktelen, mert az igazi érték a bölcsesség és ez a drágakő is csak üres, mert minden üres.
Miután apjuk meghalt Bódhidharma felkereste a Mestert, hogy elszegődjön hozzá szerzetesnek. Itt tanításokat kapott, gyakorolt, míg ráébredt a legfelsőbb bölcsességre. Ezután Mestere arra kérte, hogy miután ő eltávozott, utána 67 évvel menjen Kínába tanítani, mert ott szükség lesz rá, de ne maradjon Délen, mert az ottlévők csak érdemeket hajszolnak.
Mikor elérkezett az idő Bódhidharma elindult útjára, ami 3 évig tartott. Több forrás szerint is 527-ben érkezett meg, ahol találkozott a Liang-dinasztia beli Wu császárral (502-549), aki nagy támogatója volt a buddhizmusnak és maga is buddhista elveket követett. Köztük lezajlott egy párbeszéd, melyben a császár az érdemeiről kérdezett, hogy ugyan ő ezért a sok jóért amit a buddhizmusért tett mire számíthat halála után? Bódhidharma azt válaszolta neki, hogy semmit. Hiszen ő tudta, hogy akit az érdemek gyűjtése vezérel, az nem igazszívű buddhista, tehát nem is számíthat semmire. Ezután még volt két kérdése a császárnak, melyre nem azokat a válaszokat kapta amit szeretett volna, így Bódhidharmát tudatlannak titulálta. Ezután a pátriárka az észak-kínai Wei királyság felé vette az útját.
A Song hegyre ment, ahol egy Shaolin nevű templom barlangjába vonult. Itt összesen 9 évet töltött mozdulatlan, ülő meditációban étel, ital és egyéb szükségletek nélkül. Ezidő alatt a barlang fala felé volt fordulva, melyben a legenda szerint lyukat égetett az arcának lenyomata. Ugyan erről az időszakról szól az a történet is, melyből származik a tea élénkítő hatása. Miszerint: Bódhidharmának a meditáció alatt egyszer lecsukódott a szeme. Annak érdekében, hogy ez ne fordulhasson többet elő, levágta a szemhéjait és eldobta. A legenda szerint abból nőttek ki az első teacserjék. Innentől kezdve használták a teát az álmosság elkerülésére.
Az emberek a csodájára jártak, mert senki sem tudta, hogy milyen gyakorlatot végezhet. Volt egy nagyon elszánt férfi, aki napokig meditált a hóban a barlang előtt, hogy Bódhidharma fogadja fel tanítványaként.

Dazu Huike

Ő volt Huike (487-593), aki végül úgy bizonyította elszántságát és hűségét, hogy levágta az egyik karját és a Mester elé tette, majd a következő párbeszéd hangzott el köztük, amelyet az első koanok egyikének tartanak a mai napig is:
„- Lelkem olyan nyugtalan. Kérlek, Mester, csillapítsd le!
- Hozd ide nekem a lelkedet, hogy lecsillapíthassam! – felelte Bódhidharma.
- Keresem a lelkem mindenütt, de sehol sem találom – mondta Huike
- Akkor, amit kértél, megtörtént: lelked már megnyugodott – ez volt Bódhidharma válasza.”
Ekkor Bódhidharma tanítványaként fogadta és elkezdte neki oktatni a csant, melyet ő vitt be Kínába és melynek gyakorlatát végezte. Így Huike lett a második kínai pátriárka.

A csan a szanszkrit dzsána szó átirata. Jelentése elmélyedés, meditáció. Eredetének egy mester-tanítvány láncolaton (mely visszavezethető Buddháig) át hagyományozódód szóbeli tanítást tekintenek. A csanban a meditáció mellett fontos szerepe van a szerzetesi munkának is. Legfontosabb szövegük a Lankávatára szútra. Később ez került át Japánba, ahol zen néven vált ismertté.

Bódhidharma elkezdte oktatni a Shaolin templomban lévő szerzeteseket is. A meditációs technika azonban, mely a csan szerves része volt igen nagy állóképességet igényelt. Az ottlévők ezt nem bírták, így a Mester (aki Indiában már megtanulta a vadzsramushtit, az ottani pusztakezes harcmodort) kifejlesztett egy gyakorlatsort a fizikai erőnlét növelésére. Ez kiválóan fejlesztette az izomzatot is, azonban a meditációban is segített, mivel fontos szerepe volt benne a légzésnek. Ez a gyakorlat volt a Lo-han tizennyolc keze, ami azonban nem csak a meditáció tökéletesítésére volt alkalmas, hanem arra is, hogy a szerzetesek meg tudják védeni magukat azokkal szemben, akik rájuk törtek.
Ez a gyakorlat később kiegészült azok alapján, amiket a természetben figyeltek meg. Igyekeztek leutánozni bizonyos állatokat, akiknek egyes tulajdonságai hasznosnak bizonyultak. Ilyen volt a majom gyorsasága vagy a kígyó pontszerű bénító támadása. Így alakultak ki olyan technikák, mint például a medve, a daru, a sáska, a tigris, a majom és a kígyó. Majd később ebből alakult ki a Shaolin kungfu, de erre majd még visszatérünk.

Tehát Bódhidharma, aki egy teljesen új dolgot vitt a szerzetesek életébe, végül úgy döntött, hogy hivatalosan is Huike-t nevezi meg utódjának. Így átadta neki a köntösét és a szilkéjét, majd elmondta, hogy halála után még lesz 6 örökös, de több nem. Viszont a csan szét fog terjedni mindenfelé.
Bódhidharmáról úgy tartják, hogy lótuszülésben, teljesen tiszta tudatállapotban halt meg. Eltemették a hegyen, majd egy legenda szerint három évvel ezután egy ember találkozott vele. Ekkor Bódhidharma azt mondta, hogy visszamegy Indiába. Csak az egyik lábán viselt szandált. Mikor ezután felnyitották a sírját semmi sem volt benne, csak egy darab szandál, a másik fele annak, ami a lábán volt.
Bódhidharmáról számos legenda maradt fenn, melyeket a mai napig használnak a csan és zen hagyományban.

A zen kör

Miután a Mester eltávozott, az általa kifejlesztett gyakorlatsort ugyanúgy alkalmazták naponta többször a Shaolin templomban élők, de békés szerzetesek lévén ezt sosem támadásra használták. Megmaradt az erőnlét fejlesztésére, a meditáció tökéletesítésére és az önvédelem hasznosítására. A kínai kungfu nevet kapta, melynek jelentése: idővel megszerzett tudás, valamiben való jártasság, kemény munka. A nyugati világban a kínai harcművészetek összefoglaló nevét értik alatta.
A Shaolinban gyakorló szerzeteseknek hamarosan híre ment és olykor még az éppen aktuális császárok is segítségüket kérték az ország védelmében. Ezek általában sikerrel zajlottak, így a szerzetesek már jelentős katonai erőt is jelentettek az önvédelmi technikájuk által.
A kolostor az 1600-as évekig virágzott, mígnem, mivel a Mandzsu-dinasztia (1367-1644) elleni lázadás egyik bázisa volt, az uralkodóház seregei lerombolták és felégették. Ekkor rengeteg szerzetes is életét vesztette. Akik túlélték elmenekültek, sokan Kína határain túlra.

A továbbiakban azzal a kis csoporttal szeretnék foglalkozni, akik Okinawa felé vették az irányt.

Okinawa egy  nagyjából független sziget volt, mely azóta már Japán fennhatósága alatt áll. Akkoriban még leginkább Kínához tartozott. A RyuKyu szigetcsoport legnagyobbja. A XV. században betiltották a fegyverviselést, így az ottélők kénytelenek voltak újra előtérbe helyezni a pusztakezes harcmodorokat az életükre törőkkel szemben. Ám ezt is csak titokban gyakorolhatták.
Az odaérkező Shaolin szerzetesek tehát már egy meglévő, azonban nem azonos harcművészettel ismerkedhettek meg. Mivel ők is vitték magukkal a tudást, így mindaz, ami Okinawán találkozott szép lassan összeolvadt egy nagy egésszé és megszületett az Okinawa-te. Ennek jelentése „okinawai kéz”, mely utal arra, hogy a kezükkel harcolnak. Emellett persze lábtechnika is bőven volt. Az okinawa-te gyorsan fejlődött és további két ágra bomlott, ezek voltak a shuri-te és a naha-te.
Folyamatos átalakulások után végül megszületett a karate-jutsu, mely a kínai kéz művészetét jelentette. Később a jutsu levált és maradt a karate vagy karate-do elnevezés. Ebben megtalálhatóak a Bódhidharma által kifejlesztett shaolin kungfu alapjai és az okinawai parasztok harcmodora egyaránt. A lényege pedig, hogy a karatéka a saját testét használja fegyverként, miközben az ellenfele érzékeny pontjaira üt, rúg vagy épp blokkolja a támadást. A karate igen elterjedt volt, hiszen hatékonyságához nem fért kétség.

Mikor Okinawa végleg Japán részévé vált megváltozott néhány dolog. A japánok nem akarták, hogy az immár ő fennhatóságuk alól kikerült harcművészetnek köze legyen Kínához, ezért Funakoshi Gichin, a shotokan alapítója 1932-ben a „kara” szót más írásjellel írta le, míg a kiejtése ugyanaz maradt. Így a karate már nem kínai kezet, hanem üres kezet jelentett. Ehhez kapcsolta azt a felfogást, hogy az üres nem csak azt jelenti, hogy fegyvertelen kézzel harcolunk, hanem azt az ürességet is, ami a zen buddhizmus alapja. Ilyen értelmezésben a karate-do jelentése: az üres kéz útja.

A karate tehát ma már egy okinawai eredetű, kínai alapokon nyugvó, japán hagyományos harcművészet, aminek leglényegibb pontja, hogy nincs első támadás. Sőt a legjobb az, ha teljesen el tudjuk kerülni a küzdelmet. Azonban ha ez mégsem sikerül, ebben az esetben meg tudjuk védeni magunkat. Ma már több stílusra oszlik, de csak a következőket tekintik tradicionálisnak: shotokan, wadoryu, shitoryu, gojuryu.

A következőkben jönne az én személyes részem. Szeretném bemutatni az általam is űzött karate stílust, a Goju-ryut és a benne fellelhető olyan elemeket, melyeket kétség kívül Bódhidharmának köszönhetünk.

Chojun Miyagi

Ennek a stílusnak az alapítója Chojun Miyagi (1888-1953), aki Mestere halála után elutazott Kínába, hogy abban a dojoban tanulhasson, ahol elődje is. Ez a hely már nem volt meg, de egy idős ember, aki régen ott tanult, segítette, hogy bővítse az ismereteit. Mikor hazatért rendszerezte mindazt, amit eddig tanult és megalkotott egy új stílust, melyet goju-nak nevezett. A „go” keményet, míg a „ju” lágyat jelent, tehát az új irányzat neve keménység és lágyság. Miyagi volt az első, aki elnevezte a stílusát, melyet 1933-ban már a Japán Harcművészeti Szövetség is elismert. Bódhidharmához hasonlóan ő is ugyanolyan fontosnak tartotta, hogy a test edzettsége mellett a tudat is kellően tiszta és nyugodt legyen. Egy alkalommal elhívták Okinawára, hogy a karate népszerűsítése érdekében tartson bemutatót. Erre csak úgy volt hajlandó, ha feltűntették a meghívókon a következőt: „Nem a látványosságért, hanem az okinawai karatéért.” A látványos, órákig tartó bemutató után Miyagi mester a következőket mondta: „Bárki, aki megfelelően gyakorol, meg tudja csinálni ezt. Ez egyszerűen a munka ellenértéke.” Erre élő példaként szolgál, hogy a mi dojonkban is sokan felnőttként kezdték a tanulást, de kitartó munkával nagyon magas szintet is el tudtak érni. A Mester nagyon fontosnak tartotta, hogy fennmaradjon az okinawai hagyomány, ezért Kínában, Japánban és Hawaii-n is bemutatózott.
Megalkotott olyan formagyakorlatokat, melyek a mai napig használatosak. Ezek az úgynevezett kata-k, melyek szerves és elengedhetetlen részei a gyakorlásnak. Nagyon fontos, hogy ezekben az első mozdulat sosem támadó. Mint már említettem ez a karate egyik lényege. A goju iskola, azaz goju-ryu katáiban jellemző a ritmusváltás. A gyors-lassú, lágy-kemény, egyenes-köríves váltakozása. Ezzel teremtjük meg az összhangot a „go” és „ju” között, ami egyben a jin és jang egységét is jelképezi és megmutatja a zen lényegét. A katáknak különböző nevei vannak, melyek sokszor egy számot jelölnek, melyek a buddhista hagyományban fontosak.

Suparunpei 壱百零八手

Ilyenek például: Suparinpei = 108: ennek jelentősége, hogy egy ember 108 rossz szenvedéllyel rendelkezik, ezért ha az év utolsó napján éjfélkor 108-szor megkongat egy harangot, akkor ezzel elűzi azokat. Emellett ennek a számnak a buddhizmusban is kiemelt szerepe van.
Sanchin = 3 csata: ez a test, szellem és lélek hármasságának csatájára utal. Hiszen a buddhizmus egyik célja, hogy ezt a hármat egy szintre hozzuk.
Seisan = 13 kéz: ez a kata 8 védekező és 5 támadó technikát tartalmaz. A tizenhármas szám a szerencse és a jólét jelképe.

Bemutatnám még egy kicsit azt is, ahogy egy edzés zajlik nálunk, egy goju-ryu dojoban, miközben mindent áthat az az örökség, mely Bódhidharmától származik közel 1500 évvel ezelőttről.
Kezdem a legelejétől. A dojo, ami számunkra nem csupán egy tornaterem, ahol ledolgozzuk az előző napi vacsorát. Ez a hely számunkra az, ahol a testünk mellett a szellemünket is edzve igyekszünk egy magasabb szellemi szint eléréséhez. Jelentése is ennyit tesz: „a megvilágosodás helye”. Épp ezért szigorú szabályzat van, hogy mit szabad és mit nem a dojoban. Minden esetben be- és kilépéskor meg kell hajolni a terem felé. Ezzel mutatjuk ki a tiszteletünket és a teljes alárendeltséget, melyben a buddhizmus példájára hajlandóak vagyunk megszabadulni az egónktól. A meghajlásnak az edzés egész ideje alatt kiemelt szerepe van. Így köszöntjük a mesterünket, a nálunk magasabb rangú karatékákat, így jelezzük, ha a gyakorlás közben szerepet szeretnénk cserélni társunkkal. Egy szóval szinte minden mozdulatunkban benne van a Bódhidharma által elhozott szellemi tudatosság és alázat.
Minden edzés elején és végén egy rövidke szertartás és meditáció, amit az éppen jelenlévő legmagasabb szinten álló karatéka vezényel.

seiza

Ekkor rangsor szerint egymás után leülünk seiza-ba, ami szintén visszavezethető Bódhidharmáig, hiszen ez a csan egyik ülésmódja. Majd következik egy rövid meditáció, ami szintén az előzőhöz köthető. Mikor ennek vége, következnek a meghajlások: először a szentélynek, melyen ott van Miyagi megter arcképe, és hasonló karatéval kapcsolatos relikviák. Aztán a mesterünknek hajlunk meg, végül harmadszorra egymásnak. Mindeközben a kezünket háromszög alakban magunk elé tesszük és homlokunk érinti a földet. Ezzel is kifejezve az alázatot. A háromszögnek is szintén van jelentősége a buddhista szimbolikában, hiszen a test, szellem és lélek hármasságát jelképezi. Valamint a buddhizmus fő háromságára is utal. Buddha, Dharma, Szangha. És jobban belegondolva ez jelen is van egy dojoban, hiszen Buddha, azaz a tanító, ezt jelképezi a mesterünk, Dharma a tanítás, minden egyes edzésen tanulunk valamit és az tiszta és értékes, és a Szangha, a közösség, hiszen egyikünk se menne semmire a többiek nélkül. Segítjük egymást, az ügyesebbek tanítják a kezdőbbeket és tényleg egy igazi közösség vagyunk.
Van azonban olyan meghajlás is mikor a kezeink nem háromszög alakban vannak, hanem párhuzamosan egymás mellett, miközben a tenyerünk felfele fordul. Ez is annak jelképe, hogy felajánljuk tenyerünket Buddhának, hogy arra lépjen a föld helyett.

Ezután következik a gyakorlás, ami szintén egy hármas egység, hiszen minden edzésen gyakoroljuk a már említett katákat, valamint van még kumite, azaz a küzdés és a kihon, ahol a technikákat sajátítjuk el. Az edzés végén pedig szintén megismétlődik az a rítus, amivel kezdtünk: az ülés, a meditáció és a meghajlások.

Az edzésen mindenki gí-ben van, amit övvel teker körbe. A gí, ami alsóruházatból alakult át mutatja a történelmi hátteret, miszerint az emberek ezt úgy gyakorolták, ahogy tudták, mindenféle különleges eszköz nélkül, azzal amijük volt. Az öv pedig szintén buddhista jelkép, az élet körforgását mutatja. Ugyanakkor színének is nagy jelentősége van, minden övfokozat mögött egy mélyebb jelentést tudhatunk.

            A karate tehát még a mai napig is azokon a szilárd alapokon nyugszik, melyeket körülbelül 1500 évvel ezelőtt egy Indiából származó mester fejlesztett ki, hogy segítse a szellemi előbbre jutást. Természetesen a történelem folyamán keresztül ment változásokon, de azok az igazi buddhista értékek, melyeket Bódhidharma vitt el keletre még mindig benne vannak. Majd onnan eljutott ma már szinte az egész világra. Számomra nagyon tanulságos volt ez a feladat, hiszen sokkal többet tudtam meg arról a sportról is amelyet űzök. Úgy gondolom ezek után nem lesz olyan edzés, amin ne jutna eszembe, hogy mit miért csinálunk és, hogy mindez honnan is származik.

Tököl, 2015.01.14

Források:

Bruszt Mária 2.dan-os sensei (goju-ryu karate)

Fung Yu Ian - A kínai filozófia rövid története, 2003

Hamar Imre - A kínai buddhizmus története, 2004

Andrew Skilton - A buddhizmus rövid története, 1997

Dr Varsányi György - A csan buddhizmus története, 1984

Internet:

Master of Zen - Bodhidharma
Elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=GQiK8m_Z8fo [Megtekintve: 2015.01.06.]

OBI, az öv
Elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=DHLgAZ2jXn4 [Megtekintve: 2015.01.13.]

Mokusho Zen Ház jegyzetek - 28. fejezet
Elérhető: http://www.mokushozen.hu/zazen/downloads/dentoroku_28_Budaidaruma.pdf [Megtekintve: 2015.01.06.]

Zen buddhizmus
Elérhető: http://japankalligrafia.hu/book/export/html/48 [Megtekintve: 2015.01.11.]

Wikipedia – Bodhidharma
Elérhető: http://en.wikipedia.org/wiki/Bodhidharma [Megtekintve: 2015.01.06.]

Fehér Tigris Shaolin Kung-fu Sportegyesület - Történeti áttekintés
Elérhető: http://www.fehertigris.hu/shaolin_kungfu/torteneti_attekintes [Megtekintve: 2015.01.06]

Terebess Gábor - Ezerízű Kína
Elérhető: http://kungfu.sport.hu/pdfek/Kinai/Ezerizu%20Kina.pdf [Megtekintve: 2015.01.06.]

Modern Wing Tsun Kung Fu - Kung Fu szó jelentése
Elérhető: http://wingtsun-kungfu.info/node/66 [Megtekintve: 2015.01.13.]

ÉSWS SE - A Kung Fu története és jelentése
Elérhető: www.esws.hu/szakosztalyaink/shaolin-kungfu/a-kungfu-tortenete [Megtekintve: 2015.01.13.]

Wikipédia - Saolin kungfu
Elérhető: http://hu.wikipedia.org/wiki/Saolin_kungfu [Megtekintve: 2015.01.13.]

Szeged Karate- Olvasósarok, A Karate története
Elérhető: http://www.szegedkarate.hu/olvasosarok [Megtekintve: 2015.01.06.]

Batthyány Lajos Általános Iskola – Karate
Elérhető: http://www.batthisk.sulinet.hu/newcurrent/A%20karate%20tortenete.pdf [Megtekintve: 2015.01.06.]

Küzdősportok, küzdőjátékok - 6. fejezet
Elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Morvay-Sey_Kata-Kuzdosportok_kuzdojatekok/ch06.html [Megtekintve: 2015.01.11.]

A valódi harcművészet - A Kyokushin Karate
Elérhető: http://betyarsereg.hu/a-valodi-harcmuveszet-es-ami-mogotte-van-a-kyokushin-karate [Megtekintve: 2015.01.11.]

Terebess Ázsia Lexikon - Chan Buddhizmus
Elérhető: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/chan.html [Megtekintve: 2015.01.11.]

Kakusei SE - A karate kialakulása
Elérhető: http://mariabruszt.wix.com/karate-kialakulasa#!naha-te [Megtekintve: 2015.01.06.]

Tomoni Harcművészeti Sportegyesület - A Karate-Do és a Goju-Kai története
Elérhető: http://www.tomoni.hu/index.php/gojukaikarate/karatetort [Megtekintve: 2015.01.05.]

A karate-do - A karate kialakulása
Elérhető: http://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htm [Megtekintve: 2015.01.06]

Gyémánt Lótusz Harcművészeti SE - A karate története
Elérhető: http://www.gyemantlotusz.com/wado-kai/a-karate-t%C3%B6rt%C3%A9nete [Megtekintve: 2015.01.06]

Wikipédia – Karate
Elérhető: http://hu.wikipedia.org/wiki/Karate [Megtekintve: 2015.01.06.]

Tradicionális Shotokan Karate Szövetség - A küzdősportok eredete, a karate története
Elérhető: http://skdun.tsksz.hu/?page=karatetortenet&t=1&h=0 [Megtekintve: 2015.01.06.]

Magyar Goju-Kai Karate-Do Szövetség - Kata Történet & Lista
Elérhető: http://www.goju-kai.hu/katalista.html [Megtekintve: 2015.01.13.]

Nagycsavar - Kihon, kata, kumite
Elérhető: http://www.nagycsavar.hu/karate/kkk.htm [Megtekintve: 2015.01.13.]

Kakusei SE - Dojo etikett
Elérhető: http://kakusei.gportal.hu/gindex.php?pg=26240811