Az Alapozó Edzőtábor hétköznaponként délelőtt lesz. Minden edzés 1 órás, mely különböző kihívásokat tartogat a számotokra. Ne számítsatok technikai edzésre, az erőnlét fejlesztése a cél, hogy az őszi időszakra felkészüljünk. Ennek a második állomása lesz a szeptemberi Kumite szeminárium, melyről később tájékoztatunk Benneteket. Haladóbb versenyzőknek pedig pluszban az Oliva szeminárium is ajánlott, melyről a tájékoztató e-mailben kiment.
A jelentkezés regisztrációhoz kötött, nem függ az övfokozattól, BÁRKI jelentkezhet! Amennyiben a jelentkezők száma meghaladja a 30 főt, több csoportban fogunk dolgozni, melyről később adunk tájékoztatást.
Sok szeretettel várunk Mindenkit!
A tábor vezetői
KAKUSEI SE +36-70-294-5091
Regisztráció lezárult, már csak telefonon tudsz jelentkezni!
Táborunk a Tököli Önkormányzat támogatásával valósult meg az önkormányzat üdülőjében a Parkerdőben 2016.07.18-2016.07.22 között. Végül 42 gyermek vett részt a táborban. A tábort a következő csoportnak szombaton délután adtuk át, miután kitakarította a szülői gárda. Sajnos többen visszamondták a beígért segítséget, de így is sikerült gyorsan végeznünk.
A tábor első napján még izgatottan, de egy kicsit megszeppenve kezdték a gyerekek a tábort. Délelőtt már nagy játékok voltak. Öröm volt nézni, ahogy a szabad játék mekkora örömmel tölti el a gyerekeket. Ebben a táborban is 3 csoportban foglalkoztunk a gyerekekkel. És míg a balatoni táborba engedtünk alacsonyabb övfokozatot, a napközis táborba jöttek 8 kyu feletti karatékák is. :)
Ovisoknak kis tábor kör, iskolásoknak nagy tábor kört kellett minden reggel futniuk. Tematikusan haladtunk a kezdő gyakorlatokkal, és építettük fel egy kata köré az egész hetet az iskolásokkal, illetve az iskolába menőkkel. Sok-sok játékkal színesítettük az ovisok munkáját, hiszen ott voltak pótvizsgázók is, akik az utolsó nap léphettek előrébb.
Minden nap lefeküdtek pihenni az ovisok, és azok a sulisok, akik ezt szerették volna. A többieknek csendes pihenő volt, amit kártyázással, vagy egyéb játékkal töltöttek ki. Szerdán, a pihenő napon kézmüveskedés volt, melyet Zsóka óvónéni és Szabó Gergő tanító bácsi tartott nagy-nagy sikerrel.
A táborban több senpai is megjelent, így Debreczeni Gergely segítette a munkánkat hétfőtől szerdáig. Szokásához híven, 100%-ig számíthattunk rá mindenben. Legyen az edzés, háttérmunka, stb. Igazi barnaöves, akire stabilan számíthat az egyesület bármikor, bármiben. Köszönjük!
A tábor utolsó napján eljött Vizi Peti és Vizi Sanci senpai is, hogy besegítsenek. Peti senpai munkából jött, így azt hiszem kellően fáradtan segített, amit szintén köszönünk! :)
Péntek délután nagy vizipisztolyozás volt... :) és jutott belőle nekem is. Nagyszerű gyerekeink vannak! Teljesen tiszteletben tartották a Béke szigetén tartózkodókat, és tűzszünetet tartottak, mikor Bogi senpai vízért ment. Egyszerűen csodálatos látni, ahogy tolerálják a másikat, és elfogadják a másik igényeit. Persze nem minden tökéletes, de a nagy dolgokban, amik számítanak, igenis odafigyelnek, és számíthatunk rájuk, pedig ők még kicsik. :)
Az utolsó nap egy szalonnasütés és közös edzés a nagyokkal zárta az egész hetes programot. Ugyan nem mindenki tudott visszajönni, de nagyon kellemes hangulat volt a szalonnasütésnél, és mondanom se kell, a gyerekeknek ha játék van, mindig van elég energiájuk. :)
A tábort Dolhai Andrea is segítette. Köszönjük szépen az egész hetes odaadó munkáját. Szépen kiegészítette a csapatot. Másik nagy segítségünk Holdinger Luca volt, aki most megy 6. osztályba. Egyszerűen hihetetlen, mennyire a kezünk alá dolgozott, és első volt, aki megmozdult, ha munka volt. Segített a tálalásnál, ételosztásnál, a gyerekeknek visszahozta a játékot, elől állt, mert ő volt a gorei (aki a gyakorlatokat bemutatja), sepregetett, ha kellett, stb. Mindezt tisztelettudóan, kedvesen a kisebbekkel. Igazán büszke vagyok rá, hogy taníthatjuk, és minket választott senseieinek. Reméljük, hogy ez időtlen időkig így lesz. Köszönjük. Meg kell említenünk a kisebbek között Holdinger Zsókát, Tóth Petrát, akikre szintén számíthattunk a tálalásnál, Bender Ádámot, aki ugyan most egy 4.-be, de igazi senpaiként komoly magatartásával és segítségével kivívta tiszteletünket és figyelmünket.
Ez a tábor is, mint mindegyik, nagy-nagy élmény nekünk is, hiszen teher alatt tudjuk megismerni a tanítványainkat, felismerni, mikor miben lehet, vagy kell segíteni a másikat. És óriási élmény, ha ezt a segítséget, törődést visszakapjuk. KÖSZÖNJÜK!
Hogy mi az a "rossz"? A teremtés hiánya. Bármit megváltoztathatsz, bármit jóra fordíthatsz, bármit elkezdhetsz, bármit megvalósíthatsz. Csak teremtened kell.
A háború nem valami. A háború a béke hiánya. Nem a háború megszüntetésével kellene foglalkozni, hanem a béke megteremtésével. A félelem sem valami. A félelem a hit hiánya. Nem a félelem megszüntetésével kellene foglalkozni, hanem a hited megtalálásával. A szenvedés sem valami. A szenvedés a boldogság hiánya. Nem a szenvedést kell csökkenteni, hanem a boldogságot felismerni. A betegség sem valami. A betegség is csak az egészség hiánya. Nem a betegséggel kellene foglalkozni, hanem az egészséggel...
Ne a negatív dolgok megszüntetésével foglalkozzatok, hanem a pozitív dolgok felismerésével. Ne a rosszat pusztítsátok, hanem a jót teremtsétek! Csak teremts, teremts, teremts... És akkor szép lassan minden rossz eltűnik az életedből. És akkor szép lassan megváltozhat a VILÁG!! (Próféta)
Nagyon jó.:) Rengeteg élménnyel, tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A tábort 8 kyutól hirdettük meg, de engedtük az alacsonyabb övfokozatnak is, hogy jelentkezzen a táborba, ha végigcsinálja a 6 napos programot. Többen éltek is a lehetőséggel, így három csoportban dolgoztunk napi 3 edzéssel. A tábor célja a megszerzett övfokozat megerősítése, szükség esetén technikai hiánypótlással, illetve különböző bunkai-ok megtanulása, pontosítása.
Általánosságban elmondható, hogy mindenki magasabb szintre emelte a karatebéli tudását, és a karate, mint eszköz is megmutatta a benne rejlő lehetőségeket. Igen, rájöhettünk, hogy mint ember miben, hol kell fejlődnünk. Érdekes volt látni, hogyan segítik a nagyobbak a kisebbeket, ki az, aki oda gondolja magát, ahol nem is jár, vagy ahova nem való, és ki az aki szerényen hallgat, pedig lenne rá oka, hogy feljebb tekintsen. Észrevehettük, ki az, aki segítőkész, és észreveszi, hogy segítség kell a másiknak, és ki az, aki csak ül. Remek személyiségfejlesztő a karate! :)
Kezdő csoport
a szokásos 1 óra helyett 1,5 órát edzettek, emelve az edzés mennyiségét. Minél kisebb volt a karatéka, szervezete és pszichéje annál nehezebben bírta a terhelést. De remekül helyt állt mindenki. A 6 nap alatt a technikák pontosításán volt a hangsúly. A lépések és állások részletesen át lettek véve, és a Geki Sai I. és II., Sanchin kata bunkai is volt. Alkalmaztuk a védést támadásként, amit lehet, észre se vettek a karatékák.
Középső csoport
sem járt különbül. A szintjüknek megfelelően náluk is a bevésés, pontosítás volt a cél. Átvettünk nem egy szabadulásos technikát ás bunkai-t az általuk ismert katákból. A csoport szépen haladt és jó volt látni, hogy a sokadjára ismételt ALAP kihonok szépen lassan javulnak. Akár hisszük, akár nem elkötelezettség kell a karatéhoz, hogy megfelelő alázattal vessük alá magunkat a különböző megpróbáltatásoknak, pl. hogy tízezredjére is ugyanazt javítsuk, vagy csináljuk, mint az első nap, mikor beléptünk a dojoba. A karate titka az ismétlés, és az alázat, mely nélkül nincs eredmény, és sokadjára hangsúlyozom, nem cél a verekedés, vagy a győzelem a másik felett, mert legtöbb akadály, és probléma belül van bennünk, és belső munka ezek felfedezése és megoldása.
Haladó csoport
Öröm volt a munka a haladókkal. A hozzáállásuk, az alázatuk páratlan. Nem számít dojon belül, ki honnan érkezik, vagy mit csinál, nyugdíjas, vagy diák, egymással, egymást segítve edzettek a karatékák. Szintén több bunkai-t átvettünk. A haladók már ismerkedhettek a kés elleni küzdelemmel is. Katák javítása, pontosítása volt a fő szempont ebben a csoportban is, mert ezek nélkül nincs előre lépés, bármennyire is szeretnénk.
Edzők:
Az edzők is edzettek! :) A sensei-ek, senpai-ok ugyanúgy edzettek, és ugyanúgy karatékák, mint a többiek. Amikor a tábor résztvevői a reggeli edzést csinálták, akkor a sensei-ek, senpai-ok kataedzésen vettek részt és egymást javítva haladtak a szintjüknek megfelelően. Emese, aki fitness edzőként végzett szépen beilleszkedett a csoportba. A reggeli edzéseket ő vezette, de alázattal próbálta ki a karatét a kezdő csoportban és gyakorolta az alaptechnikákat. Mikor a senpai javította, törekedett rá, hogy minél gyorsabban elsajátítsa az aznapi anyag egy részét. Örülünk, hogy a KAKUSEI edzői között köszönthetjük.
A sensei-nek, senpai-nak semmi se jó, tudjuk. A karate speciális mozgásfajta. Még itt a beszámolóban is megemlítésre került személyiségfejlesztő hatása. Az élet különböző helyzetei adják nekünk fel a leckéket, és nem koreográfiák, flitteres ruhák, külsőségek,vagy a pénz a fontosak, vagy hogy odaverjünk a másiknak egy jó nagyot. Az edzéseken folyamatos javítás folyik, így elkerülhetetlen, hogy a jellembéli, vagy technikai hibák felszínre ne kerüljenek. Egy sensei-nek is van feljebb valója, aki ugyanúgy javítja, vagy gyakorlásra szólítja fel. Shihan ezt így fogalmazta meg: mindenki tanuló. A körülmények sokszor próbára tesznek bennünket, de csak rajtunk múlik, mire hogy reagálunk. Nem megengedhető a követelőzés, a számonkérés elöljáróink felé. Akkor gyakorlunk valamit, ha arra alkalmasnak talál a senseiünk, és azt gyakoroljuk, amit mondanak. Az alapoktól kezdjük, és lassan, évek alatt válunk egy másik emberré, karatékává. Akinek ez nem megy, vagy akinek görbe ez a tükör, elmegy. Tiszteletet adni és kapni nagy dolog, de ha nem tiszteljük az EMBERt, ne várjunk semmit, vagy ne csodálkozzunk azon, amit kapunk. Egy kis gyereknek egy táborban, kirobbantva az otthoni körülmények közül, nehéz másokkal megosztani egy szobát, vagy felvállalni, hogy más miatt esetleg ő is büntetésbe kerül, avagy nem az anyukája, apukája vállal fel minden felelősséget. Neki kell rendet rakni, elpakolni, lefeküdni időben. Neki kell a saját holmijára vigyázni. Ez egy tanulási folyamat, mely mindenkit előrébb visz, aki hajlandó tanulni. A karate hierarchikus rendszere megköveteli a tagjaitól a feljebbvalók tiszteletét, és ha ezt valaki nem tartja be, bizony sok esetben csalódás éri, érheti. A mi egyesületünk ötvözi a nyugati és keleti oktatási formákat, de a tradicionális karate elkötelezett híve. Szűk közösség, ahol a sensei-ek, senpai-ok dolga, hogy ezen az ÚTon végigvezessenek. Bíznunk kell a senpai-aink, sensei-eink tudásában, tapasztalatában, hogy mindennek értelme van, akkor is, ha mi nem értjük. Ezért a kohai-oknak (alacsonyabb rangú karatéka) el kell fogadniuk a feljebbvalójuk (senpai) utasításait, tanítását. Feltétel nélkül. Ha nekünk egy gyorsabb vagy másik módszer kell, ezzel nincs semmi baj, de akkor egy másik mozgásformát kell találni.
Számtalan játék
és program volt az edzések mellett. A don-ok (Cabrio, Gyúró, Márió, Pepperoni, Piccolo) csapattagjaikkal különböző feladatokkal birkózott és változatos formában oldották meg. Például az eredetileg kiadott képeslapos feladat "dugába" dőlt, mert volt, aki nem figyelt eléggé. Meglepetés lett volna a szülőknek, hogy képeslap érkezik. Az elvégzett feladatról a fényképeket nekem kellett volna elküldeni és a későbbiekben kerültek volna fel a Facebook oldalra ezek a képek. Nem így történt. Csak egyetlen don küldte el nekem. :) Mint említettem, MINDEN tanulási folyamat, ez is, hogy figyelünk-e! :) Számháború is remek feladat volt. Aki látta a Le a cipővel! című filmet, az szinte az egyik jelenetet élőbe élhette át, vagy nézhette, attól függően, hogy benne volt a szituációban, vagy már "meghalt". Nagyon vicces volt, ahogy kerülgették egymást a "háború" résztvevői. Aranyos, kedves, vicces előadások voltak a mókás gereblye, és másik 9 kifejezés felhasználásával. Jutott idő medencézésre, Balaton parti strandolásra, dinnyézésre és a "pihenő napi" sumo bajnokságra is. A kicsik és nagyok is jól elfáradtak. Utolsó nap, minden nehézség ellenére a vízi edzés meg lett tartva mindenki nagy-nagy örömére. Külön köszönet és dicséret Zsombor anyukájának, aki immáron 2. éve edz velünk az edzőtáborban rendületlenül és vesz részt minden feladatban. :)
Környezet
nagyon jó volt. Közel az edzőterem, és jó minőségű edzőterem. Az üdülő felújított műemlékvédelem alatt álló épületben van, medence van az üdülő területén és elfogadható ágyak, és tiszta szobák. A közelben egy tó, és számtalan szabadtéri edzési lehetőség. A tábor kialakítása megfelelt egy edzőtábor lebonyolítására. A táborban labdásokkal voltunk együtt, és külön kiemelném az edzők hozzáállását a csoportunkhoz. Mindig jó munkát kívántak, mikor váltottuk egymást. Eddig ezt tényleg nem tapasztaltam.:) Miután látták a kifüggesztett programunkat, a gyerekeikre rászóltak, mikor azok hangoskodtak a mi takarodónk után. A lányos szoba a másik folyosón volt és oda másik tábor érkezett, akik nagyon zavarták a mi lányainkat, de okosan oldották meg a problémát, miután mi a másik végén voltunk az épületnek és nem hallhattunk mindent. Egyszerűen megkérték őket írásban, hogy legyenek tekintettel rájuk, és a dolog működött! :) Semmi nem tökéletes, de rajtunk múlik, hogy mit kezdünk egy adott szituációval! :) Ha kapsz az élettől egy citromot, csinálj belőle limonádét! Nagyon büszke vagyok a lányokra!!!
Még egyszer köszönöm a sensei-ek és senpai-ok, Fekete Zsolt, Szabó Sándorné, Holdinger Szabolcs és Szabó Emese munkáját!
Egyesületünk a KARATE edzések mellett beindította a KAKUSEI Tabata, TRX és KAKUSEI Aerobik edzéseit is, melyekre szeretettel várjuk a bejelentkezéseit Mindenkinek.
Várunk Minden mozogni vágyót Csepel-sziget lakosságának szolgálatában!
2016.06.12-én 10.00 órakor kezdődött a számonkérés Szigetcsépen az Általános Iskola tornacsarnokában.
Több szülő, kísérő nézte végig a vizsgát. 42 főt jelölt a KAKUSEI vezetősége övvizsgát tenni, ebből 37 jelent meg és tett tanubizonyságot tudásáról.
A vizsgán övfokozatnak megfelelően fokozatos számonkérés volt, hol könnyebb, hol nehezebb feladatok kérésével.
Egy-egy övfokozatra 1/2 évig készülünk, mire az edzők eldöntik, hogy tehet-e vizsgát, aki abban a félévben járt rendesen edzésre. Sajnos nem mindig és nem mindenkinek sikerül ez. Felnőttek esetében sokszor a munka, vagy a családi kötelékek nem teszik lehetővé, hogy abban a mértékben fejlődhessenek, amire képesek, de ez bizony iskolás korúnál is elő-előfordul.
Az általános bemelegítés után övfokozatonként haladtunk felfelé a kihonok számonkérésével, és a katák bemutatásával. Majd a dojo kumite bemutatása következett. Általános tapasztalat, hogy még mindig vannak bátortalan karatékák, akik nem mernek felvállalni egy-egy kiai-t (harci kiáltás). Attól függően, hogy kire hogy hat egy vizsgával kapcsolatos nyomás/stressz, úgy reagáltak különbözőképpen a gyerekek/felnőttek. Épp ezért ugyanaz a feladat sokszor túl könnyű volt az egyik karatékának és túl nehéz a másiknak.
A 37 karatéka ettől függetlenül sikeres vizsgát tett!
A megszerzett övfokozatok jelzéseit kérjük mihamarabb tüntessétek fel a megfelelő csík felvarrásával. Köszönjük.
Gratulálunk Mindenkinek!
Köszönjük az egész éves munkát, hiszen tudjuk, mert ugyanazon az ÚTon járunk, mennyi fáradságot, sokszor lemondást, plusz munkát jelent egy-egy övvizsgára való felkészülés. Gyermekek esetében elengedhetetlen a szülői támogatás, mely nélkül mi sem tudjuk elvégezni a munkánkat, és felnőttek esetében meg kell említeni a családot, akik ha szükséges, otthon állnak helyt, hogy kedvenc "sportját", a karatét művelhesse a társa, partnere. Van olyan család, aki a hetet beosztva járnak edzésre, hogy az a családtag szükségletei is ki legyenek elégítve, aki nem hozzánk jár edzésre, mégis időt, fáradságot nem kímélve sikeresen hozzák hónapról hónapra az elvárt teljesítményeket. Összességében az egész egyesületnek (beleértve a családtagokat is) hatalmas ARIGATO (köszönet) az odaadó, egész éves munkáért!
Mindenkinek kellemes nyarat! Jó pihenést kívánunk!
Szeptemberben találkozunk. Nyáron összevont edzéseinken várunk benneteket Tökölön, melyről itt olvashattok (klikk).
Budopest magazintól változtatás nélkül átvett cikk (2016.06.08)
Interjú a világranglista elsővel
Idén május 5-8. között Montpellier-ben rendezték meg a Karate Európa Bajnokságot, ahol az egyik támogatott sportolónk, a 2016-os magyar bajnok Tadissi Yves Martial (UTE) is részt vett, és bronzéremmel állhatott a dobogóra. Az elmúlt évek legnagyobb magyar sikerei is az ő nevéhez köthetők a sportágban, olyannyira, hogy a Montpellier-ben elért helyezése után ő áll a világranglista élén a férfi kumite 67 kg-ban.
Ezzel kapcsolatosan kérdeztük őt, kíváncsiak voltunk sikere útjára, hogyan jutott el idáig, és, hogy mik a célkitűzései.
Hogyan készültél fel erre az Európa Bajnokságra?
Tadissi Yves Martial: Elég hosszú volt a világbajnokságra a kvalifikációs sorozat, mert egészen januártól április elejéig tartott a Magyar Bajnoksággal bezárólag, úgyhogy össze kellett egyeztetni az EB-re való felkészüléssel. Heti 5-6 karate edzéssel, ill. 2-3 erőnléti edzéssel készültünk egészen januártól. Közben volt azért 1-2 edzőtábor, ill. az EB előtt még egy egyhetes bentlakásos tábor, ahol már kizárólag a legjobb formába hozás volt a cél. Összességében tehát december/január óta folyamatosan készültünk párhuzamosan a versenyekre.
Még az Európa Bajnokság előtt milyen eredményt vártál el magadtól? Mi volt a cél?
T.Y.M.: Mindenképpen éremért utaztam. Két éve, 2014-ben szereztem meg a pályafutásom első felnőtt érmét világversenyről, ami egy Európa Bajnoki bronzérem volt. Ezen kívül tavaly fontos volt az Európa Bajnokság, mert az első 6 helyezettnek kvalifikációt lehetett szerezni az Európai Játékokra, ahova nem olimpiai sportágként került be a karate. Az elmúlt két évben is már az elődöntőig sikerült menetelni, úgyhogy mindenképpen az elvárás az volt, hogy most is minimum a 4 között legyek. Tavaly és tavalyelőtt ez úgy sikerült, hogy a döntőbe jutásért kaptam ki, most viszont egy kicsivel előbb, már a 8 közé jutásért sajnos búcsúznom kellett, és „csak” a vigaszág maradt hátra.
Milyen érzés volt, amikor tudatosult, hogy mégis meglesz a dobogó?
T.Y.M.: Ez akkor tudatosult, amikor letelt a 3 perc a bronzmérkőzésen. Addig sok foglalkozáson vettem részt, még a bronzmeccs előtt is, mivel a selejtező, és az éremmeccs között volt 2 nap. Ez alatt videóelemzéssel foglalkoztunk, és a sportpszichológus mentális felkészítésének volt nagyon fontos szerepe. Igazából nagyon jó érzés volt, hiszen 2 éve vagyok lassan az Újpesti Torna Egylet sportolója, és a Karate Szakosztálynak ez volt az első érme, nem csak a felnőttek között, hanem általában Európa Bajnokságról, ill. világbajnokságról. Nagyon örülök tehát, hogy nekem sikerült ezt az történelmi UTE karate érmet megszerezni.
Hogyan éled meg az EB-n elért eredményeket?
T.Y.M.: Az EB-re úgy tekintettem, mint egy ugródeszka, hiszen a karatéban jelenleg a legnagyobb célkitűzésem az, hogy világbajnokságon érmet szerezzek, ill. még inkább, hogy a dobogó legfelső fokára álljak. Felnőtt világbajnokság 2 évente, minden páros évben kerül megrendezésre. Ez az EB érem azt mutatja, hogy jó úton haladunk a célunk felé, de még persze dolgozni kell és a VB-re a felkészülés csak most kezdődik.
Mi a véleményed az első 2 helyezettről? Voltak nagy különbségek, min múlt a dolog?
T.Y.M.: Személyesen ismerem az összes dobogós helyezettet, igazából tényleg nagyon kis nüánsznyi dolgok döntenek, ki-ki az adott napon milyen formában van, milyen mentális felkészültséggel rendelkezik, hogy tud fókuszálni. Magamról például azt tudom elmondani, hogy a csütörtöki napom sokkal gyengébb volt, mint a péntek-szombati, szóval lehet, hogy ha pénteken vannak az egyéni mérkőzések, akkor talán én vagyok a döntős. De hát ugye másképp hozta a sors... Az első helyezett francia srác, ő nagyon fiatal, 19 éves. Kétszer voltunk már egymás ellen, egyszer sikerült megvernem, egyszer pedig kikaptam, szóval ott is fej-fej melletti viszony van. Aztán pl. a tavalyi EB-n az első meccset az idén ezüstérmes olasz versenyzővel kezdtem, akkor 2-1 arányban sikerült megvernem, most sajnos kikaptam. Ezek tehát tényleg apró dolgok. Remélem, hogy ez a VB-re az én javamra fordul és revansot tudok venni rajtuk.
Mik a tervek így az EB után? Tulajdonképpen ezt már kicsit érintetted is.
T.Y.M.: Az EB után kaptam 3 hét szünetet, ami aktív pihenéssel telt. Nem sok mozgás volt benne, de most június első hetétől megkezdtük a felkészülést a Világbajnokságra. Először egy 6-8 hetes alapozási időszak lesz, majd július vége, augusztus eleje körül elkezdjük a karatét is hozzátenni az erőnléti felkészüléshez. Az első verseny szeptemberben várható, valószínű, hogy kb. 1 hónappal a VB előtt. Akkor megnézzük, hogy hogy állunk, mit kell javítani, mi az, amire még szükség lehet, és október 25-30. között Linzben lesz a Világbajnokság, amire a csúcsformámat kellene hozni. Ez még körülbelül bő 4 hónap.
Mi az, amire úgy érzed, hogy több hangsúlyt kell fektetni a jövőben?
T.Y.M.: Ez egy jó kérdés. Talán a verseny előtti ráhangolódásra. Most is próbáltam, de valahogy ez a csütörtöki napon nem sikerült. Ehhez az kellett, hogy kikapjak és helyrerakjam magamban azt, hogy éremért jöttem ide, nem pedig csak kiutaztam. Valószínű tehát, hogy ez fog kelleni, fejben ráállni a versenyre, hogy hiba nélkül sikerüljön teljesíteni az összes meccset a selejtezőben.
Mit tanácsolnál, mit üzennél a többi magyar karate versenyzőnek a tapasztalataid alapján?
T.Y.M.: Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi magyar WKF karate igen magas szinten áll, hiszen számos olyan versenyző van, akik már rendelkeznek EB és VB érmekkel. Sajnos, ez most eredményességben csapat szinten nem jött ki, nem látszott meg, de összességében azt lehet elmondani, hogy sokkal magabiztosabbnak kell lenni. Hinniük kell magukban, hogy képesek érmet szerezni világversenyeken. Minden körülmény adott, olyan stáb dolgozik velünk, akikkel a világon szerintem nem sok, ebbe beleértve az erőnléti edzőket, a válogatott edzőket, a sportpszichológust, a masszőröket, és mindenkit, aki segít minket. Ezek alapján tehát úgy gondolom, hogy most már el kell hinniük a magyar versenyzőknek azt, hogy képesek vagyunk a világ elitben érmekért küzdeni.
Mivel jár az, hogy most a világranglista csúcsán vagy? (előnyök, felelősség, érzések, stb.)
T.Y.M.: Ennek nem tudom, hogy előnyei vannak-e, hiszen világranglista elsőként valószínű most már mindenki számba veszi, hogy a VB-n ott lehet egy magyar is a 67 kg-ban, akire készülni kell. Ez persze a kemény munkának az eredménye, és másrészről jelzi, hogy jó úton haladunk. Ettől függetlenül ez nekem annyira nem mérvadó, hogy most ezen gondolkozzak. A lényeg az, hogy beletegyük azt a munkát, amit kell, és a VB-n fog kiderülni, hogy tényleg a világ élére tudok-e állni vagy pedig nem.
Ez volt az első olyan nagyszabású világverseny, ahol tulajdonképpen a teljes felszerelést a Székely Budo-Sport Kft. és a Hayashi biztosította. Mennyire voltál megelégedve a termékekkel?
T.Y.M.: Abszolút meg voltam elégedve, a ruhával különösen. A lábfejvédő is megfelelő, és a testvédő szintén, viszont ez utóbbit nagyon meghúztam az első meccsen, ami azt eredményezte, hogy az oxigén felvétel nehezebben ment a mérkőzés közben. Ebben én voltam a hibás, mivel nem próbáltam ki. Hétfőn kaptam meg a felszereléseket, és kedden már utaztunk, úgyhogy nem tudtam előtte tesztelni, csak csütörtökön, a versenyen. Ettől függetlenül nagyon meg vagyok elégedve, így pedig, hogy érmet sikerült benne nyerni, még jobban megszerettem. Ez mindig jó ómen, hogyha valamiben érmet szerzek, akkor azt folytatni kell. Az újabb fajta, Hayashi Kumite Champion ruha volt rajtam, abban versenyeztem. Valószínű, hogy ez lesz mostantól a fő versenyruhám.
Hamarosan folytatjuk az interjúnk második felével, melyben személyesebb témákban kérdeztük, hogy a sportolói oldala mellett a magánembert is bemutathassuk kedves olvasóinknak.
