Egyesületünk 2016.01.15-2016.01.17 között a haladó karatékáknak edzőtábort tartott.
A tábor több szinten képezte, fejlesztette az embereket. Természetesen a központban mindig a karate szerepel, de a karaténak számos aspektusát használjuk ki az egyén fejlesztésére. A cél nem más, mint teljesebb emberi minőség megélése a hétköznapokban és ünnepnapokon.
A 3 nap alatt 4 edzés volt. Mindenki a maga szintjén kellett, hogy gyakorolja a kiválasztott kihonokat, stílusunk bázis gyakorlatait. Sikerült átnézni több katát is. Hibát kerestünk, és javítottunk. Ki-ki a maga szintjén. Átvettük teljes egészében a Sanseru katát, a kezdők pedig el kezdték gyakorolni a Saifa kata első lépéseit. Rendkívül hasznos volt a tábor az övvizsgázóknak.
Utolsó nap egy kis csapatjátékra került sor, nem érmekért folyt a küzdelem, hanem minél kevesebb fekvőtámaszért. Érdemes volt mindenkinek odatennie magát, mert ha nem, az egész csapat csinálhatta a erősítést. Kiváló önismereti játéknak bizonyult ez is. Hiszen nem csak magáért, hanem a csapatáért is helyt kellett állni egy-egy karatékának.
Szombaton elmentünk a Tököli Uszodába, és az izomláz egy-kettő elmúlt, vagy legalábbis csökkent a hűvösebb víz hatására. Jakuzzi meg egyenesen jól esett a fáradt izmoknak. Összességében nagyon jól sikerült ez a tábor is.
Sajnos azonban elmondhatjuk, hogy ismét volt, aki nem tartotta annyira fontosnak, hogy teljes egészében végig csinálja a tábort (nem vonatkozik a felvételizőkre, és azokra, akik egyéb kötelezettségüket teljesítették). A táborok kötelező jellege azért van, mert szeretnénk pszichikailag, fizikailag és technikailag is felkészíteni a tanítványokat a nehezebb kihívásoknak. Legyen az egy övvizsga, versenyszituáció, vagy egy éles élethelyzet. Ezekben a táborokban tudjuk az együttlét alatt megteremteni azokat a körülményeket az edzéseken túl, ahol próbára tesszük a teljesítőképességüket valamilyen formában. Sokszor egy előadás (játékok a táborokban) okoz problémát, maga a szereplés, van akinél a fizikai terhelőképesség, van, akinél a lelki terhelhetőség, amit mind fejleszteni lehet. Ezért 1 nap, vagy 1 edzés kihagyása is felboríthatja az elérni kívánt eredményt, illetve a vizsgálni kívánt képességeket, fejleszteni kívánt területeket. Kérjük, ezen mindenképp gondolkodjon el mindenki, hogy mit hogyan tud vállalni, egyáltalán mit szeretne elérni.Csak azt lehet fejleszteni, aki fejlődni akar. Nem lehet pusztán csak technikát átadni anélkül, hogy ne tekintenénk magunkba. Ugyanis a fejlődés minden területen elindul, és ott "fáj" legjobban, ahol a legtöbb fejlődésre van szükség. Ez nagyon sok esetben nem azonos az izomlázzal, az "csak" a fizikai aspektusa a dolognak. Amit átélhet az ember lelkileg, ott kezdődik az érzelmi fejlődés, mely elkerülhetetlen, ha az ember csak egy kicsit elkezd magával foglalkozni. A karate minél mélyebb megismerése egy ÚT, amit hangsúlyoznak a mesterek. Az UTat nem kell ismerni, az a jó, ha önmagaddal szembenézve a saját valóddal találkozva egy boldogabb világban találod magad azáltal, hogy a korlátaidat megismerve, határaidat legyőzve haladsz tovább. Épp ezért az UTat szeretni kell, mert nem mindig mentes a könnyektől, a fájdalomtól, akár a csalódástól, mert ez az ÚT CSODÁS, de sosem könnyű. Akarni kell rajta végigmenni, mert aki a győzelmet akarja, annak kell akarni az odavezető UTat is, bármilyen legyen is!
