Mikor nem tudod, hogy hogyan tovább...

Sokszor előfordul a karatéka életében, mikor csalódás éri. Kezdjük azzal, hogy x év gyakorlása után bizonyos dolgok nem mennek, vagy úgy érzed hogy csak visszafejlődsz. Nagy trauma ez. Mit lehet ilyenkor tenni? Mikor már úgy érzed, hogy nem tudod, hogyan tovább...

Nincs jó, vagy nincs rossz megoldás. Sokan szoktak ilyenkor dojot/edzőt váltani (ez a legújabb kor vívmánya-nagyon nem értek vele egyet). Hiszen választék van bőven. Ne adja Isten találkozol valakivel, aki azt sulykolja, rosszul edzel, vagy nem jó helyen, vagy nem jól.

Türelemre intek mindenkit. Azt mondják ilyenkor, amit hallani akarsz. És pedig eszed ágában nincs saját magadban keresni a hibát. De megnyugtatlak, ez teljesen normális. ERRŐL SZÓL A KARATE. Megkeresd a belső hangodat, hogy elkezdj magaddal foglalkozni. Egód, a társaid, az ismerőseid mennyire befolyásolnak... Tudsz-e szembenézni a valós problémával. S mi a probléma? Nem haladok. Biztos vagy benne? Ugyanolyan kezdő vagy, mint aki most állt be? Nem? Akkor mi a probléma? Én nem tudok valamit, a másik meg tudja. Mikor összehasonlítod magad mással, figyelembe veszed-e, hogy az a másik egy másik ember. Más körülmények közül jön, más állapotban jár edzésre, más előélete volt, más genetikája van, stb. Egyetlen egy kérdést kell feltenni magadnak, minden edzésen úgy edzek-e, hogy a nyelvem lóg? Mindent beleadok? Vagy csak eljárok edzésre és edzegetek..., nem értem, miért nem mennek a dolgok, én ott vagyok. De ott vagy-e teljes szíveddel, teljes egészében odaadod-e magad az edzésnek, vagy csak rutinból csinálsz meg dolgokat/gyakorlatokat?

Elégedetlen vagy? Kivel vagy mivel vagy elégedetlen?

Hiszem, és tudom, hogy senki sincs egyedül ezzel a problémával. Sok mindenkinek megfordult már a fejében ez. Sokszor az hogy ennek semmi értelme, és abbahagyja, hogy ennek semmi értelme, inkább máshova jár edzésre, stb. Javaslom, fogd meg a gyeplőt, csitítsd el az EGÓdat, és tudd, hogy mit akarsz. Edzeni akarsz? Akkor EDDZ, kőkeményen, mint a nagyok! A különbség az álom és a valóság között az, hogy HAJLANDÓ VAGY MEGFIZETNI AZ ÁRÁT. S ez nagyon sok esetben nem többletköltséget jelent, hanem paradigmaváltást a gondolkodásban, mert sokszor halljuk, de igaz: MINDEN FEJBEN DŐL EL! 

• Neked kell a fejedben ezeket a gondolatokat lecserélni!
• Neked kell a fejedben új gondolatokat, érzelmeket kialakítani az edzést illetően!

Ezt SENKI NEM FOGJA HELYETTED ELVÉGEZNI! Elmehetsz bárhova! Edzhetsz kicsikkel, nőkkel, férfiakkal, válogatottal,új edzővel, másik sensei-jel, bárkit, és bármit lecserélhetsz, de önmagadat soha. Saját magaddal kell napi szinten szembenézned, és hiába várod a külső segítséget, a változást belül saját magadnak kell elkezdeni, és akkor fog a környezet változni.

Emberek, ruhák, tanfolyamok, stb. cseréje csak átmeneti változást, és sikert hoznak. Ha te ezt belső változással nem kíséred le, a probléma, azaz az elégedetlenséged újra és újra felbukkan, míg akkora probléma nem lesz belőle, hogy fájdalmas tapasztalatokban kapod meg. 

Javaslom, készíts belső leltárt. Vedd fontolóra, mi is a probléma. Megcsinálod-e maradéktalanul a kapott feladatokat, komolyan veszed-e azokat, vagy elegánsan átugrod, hogy arra nincs szükséged. Vígan lemész edzésre, azt rutinból letolod minden erőfeszítés nélkül.... és még csodálkozol, hogy gondjaid vannak?! 

Kérlek, ne keseredj el! Van megoldás! Úgy hívják: VÁLTOZÁS!

Tehát, javaslom, az elkövetkezendő 30 napban, akár edzői segítséggel, akár saját belső munkával VÁLTOZTASS a szokásaidon, gondolkodásodon... és vegyél minden feladatot komolyan. Úgy edz, mintha az életed múlna rajta, mindezt örömmel, és hálával, ugyanúgy, mint amikor izgatottan vártad a legelső edzést, mikor vártad, ma mit tanulunk. Ezt az izgalmat kell megtalálnod minden nap, hiszen óriási dolog, hogy karatézhatsz, vannak társaid, akik segítenek az úton... és ne felejtsük el, HA OLYAN KÖNNYŰ VOLNA, MINDENKI EZT CSINÁLNÁ! 

Sok szeretettel!


Marcsi sensei